„Várostörténeti Múzeum” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
HunyadymBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Osztrák-Magyar Monarchia => Osztrák–Magyar Monarchia
10. sor:
A múzeumi kiállítást az emeleten, az egykori bálteremben, az éttermek és a tulajdonos lakása helyén rendezték be [[1984]]-ben, a ház teljes felújítása után. Az első teremben, ahol valaha a lakás konyhája volt, a török hódoltságra utaló emlékek mellett látható a [[Széchenyi tér (Pécs)|Széchenyi téren]] található [[Gázi Kászim pasa dzsámija|Gázi Kászim pasa dzsámijának]] makettje (Fetter Antal építész műve).
 
A további termekben a polgári fejlődés követhető nyomon. [[1780]] után indult el az új és modern polgárváros kialakulása. A korszak legnagyobb urbanisztikai változását a népesedés rohamos növekedése okozta. Az 1780-ban még a 19. helyen álló város [[1850]]-re a 24. helyre szorult vissza, de [[1870]]-ben már a nyolcadik helyen állt a vidéki városok sorában, [[1910]]-re pedig az 5. legnagyobb magyar település lett. Ezt a példa nélkül való növekedést aligha válthatták ki a város hagyományos funkciói. A megsokasodott munkaalkalmakat a szénbányászat, a koksz- és gázgyártás, a hőigényes iparágak, a kerámia, a tégla, a mészipar jelentették. Hasonló hatással lehetett a [[demográfia]]i és urbanisztikai átalakulásra az aránylag olcsó szenet felhasználó gép- és fémfeldolgozó ipar, a sörgyártás és dohányipar, a bútor és a bőripar. Az [[Osztrák-MagyarOsztrák–Magyar Monarchia]] iparilag fejlettebb vidékeiről a gyári kolóniákba telepítettek közel hétezer munkást.
Az iparosok és kereskedők jórészt németek voltak, a manufaktúrákban és a szőlőbirtokokon nagyrészt a Barátúr környékén lakó [[bosnyákok]] dolgoztak. [[1853]]-tól, az osztrák-magyar érdekeltségű [[Dunagőzhajózási Társaság]] megkezdte az általa felvásárolt bányamezőkben a [[szén]] kitermelését, majd sorra bekebelezte a környék kisebb bányáit. Saját lakótelepet is épített, amelyet Kolóniának neveztek. A 19. század ötvenes-hatvanas éveiben alakultak a modernizáció feltételét megteremtő ipari vállalkozások, az első Pécsi Mész- és Téglagyár, a [[Zsolnay porcelángyár|Zsolnay-gyár]], a Scholz- és a Hirschfeld-féle sörgyárak, a Weidinger-féle gőzmalom, a Littke Pezsgőgyár, a Hamerli Kesztyűgyár, a Havas- és Ritter-féle gépgyár, az Engel Adolf parkettagyár, az Angster orgonagyár. [[1882]]-ben alakult meg a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara. A város adminisztratív hatáskörének bővülését jelentette az Itélőtábla Pécsre költözése, melynek az [[Adriai-tenger|Adriáig]] kiterjedő ügyfélvonzása volt. A századfordulón a városi kórházban, Magyarország egyik legnagyobb egészségügyi intézményében, egyszerre 1400 beteget gyógyítottak. Pécs a három dél-dunántúli [[megye]] gazdasági központja lett. A város iparának és gazdaságának itt vázolt történetét a Felsőmalom utcai múzeumban tárgyi emlékek, történeti dokumentumok és berendezett enteriőrök ismertetik szemléletesen és tudományos hitelességgel. Ezek között kiemelkedőek: a céhlevelek, a társas ládák, s az összevont céhek zászlója [[1802]]-ből, az [[1898]]-ban alapított Munkás című újság szerkesztőségi szobájának rekonstrukciója, a századforduló korának viseletei, végül egy suszterműhely, egy szatócsbolt és egy kávéház részlete a két világháború közötti évekből.