„Anton von Schmerling” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Anton Schmerling lapot átneveztem Anton von Schmerling névre: Német Wikiben is így szerepel |
interwiki: |
||
2. sor:
==Életpályája==
A jogot végezte és azután a bírói pályára lépett. 1842-ben törvényszéki tanácsos rangjára emelkedett. A mellett lovag rangjánál fogva részt vett az alsó-ausztriai rendek gyüléseiben, ahol a Metternich-féle rendszert néhány alkalommal elítélte és a polgári és a pórosztály érdekeinek felkarolása által bizonyos népszerűségre emelkedett, mely az 1848 márc. felkelés napjaiban még fokozódott. Azonnal a mozgalomhoz csatlakozott és [[Hoyos]] grófnak, a nemzetőrség parancsnokának szárnytisztje lett. Mihelyt a Pillerstorf-minisztérium az ügyek élére került, S.-et Frankfurtba küldték, hogy ott az 17-es bizottságban az új birodalmi alkotmányjavaslat kidolgozása közben az osztrák érdekeket érvényre juttassa. János főherceg, az új birodalmi kormányzó, júl. 15. a kül- és a belügyi tárcát bízta reá, melyek közül S. utóbb a külügyit tartotta meg. Midőn a többség a minisztereket a malmöi fegyverszünet megkötése után leszavazta, a minisztérium S.-gel együtt visszalépett, de szept. 24. ez utóbbi újra elfoglalta állását. Csak midőn a porosz érzelmű párt diadala biztosnak látszott, 1849. dec. 15. lépett vissza állásáról. Mikor a parlament tényleg a porosz királynak ajánlotta föl az új császári koronát, visszatért Bécsbe, s osztrák igazságügy-miniszterré lett a Schwartzenberg-kabinetben, mely állásban az esküdtszék és a nyilvános törvényszéki tárgyalások behozatala által érdemeket és újabb népszerűséget szerzett. Midőn a Schwartzenberg-kabinet mindinkább a reakció lejtőjére lépett, S. ellentétbe jutott minisztertársaival és a kremsieri birodalmi gyűlés szétkergetése, az olasz és a magyar szabadságharc elnyomása után 1851 elején állásáról lemondott. Néhány hónappal később I. Ferenc József a legfelsőbb törvényszék tanácselnökévé nevezte ki, mely állást S. 1858. a fellebbezési törvényszék elnökségével cserélte fel. 1860 dec. 13-án kinevezték államminiszterré és azzal a feladattal bízták meg, hogy centralisztikus alapon nyugvó, mérséklet szabadelvű alkotmányt dolgozzon ki az összbirodalom számára. 1861 febr. 26. jelent meg a híres császári pátens, amely Schmerling ellenjegyzése mellett a birodalom összes népeinek képviselőit a birodalmi gyűlésbe hívta egybe. Az osztrák-német szabadelvűek, különösen a centralisták el voltak ragadtatva a februári pátenstől és S.-et, mint az «alkotmány atyját» magasztalták. Nem úgy a federalisták, a szlávok és olaszok, első sorban pedig a magyarok. Ily viszonyok között az 1861. május 1-jén nagy fénnyel megnyílt birodalmi gyűlésterme csak félig telt meg képviselőkkel; a [[Deák Ferenc]] szaván induló 1861. évi magyar országgyűlés nem küldte el képviselőit (csupán az erdélyi szászok jelentek meg 1863.), a horvát, az olasz (velencei) képviselők is távol maradtak. Midőn Deák Ferenc [[Lustkandl]]nak közjogi légvárát szétrombolta, Schmerling belátta, hogy hasztalan fáradozott. Időközben Ausztriában is megfeneklett az alkotmányos és szabadelvű áramlat és miután a harmadik ülésszakban a csehek is hátat fordítottak a «Schmerling-szinháznak», maga Schmerling is csak «szűkebb» tanácsnak merte nevezni a birodalmi gyűlést.
==Forrás==
{{pallas}}
[[en:Anton von Schmerling]]
[[de:Anton von Schmerling]]
[[nl:Anton von Schmerling]]
[[pl:Anton von Schmerling]]
|