A háború előtt a britek által megszállva tartott [[dél-afrika]]i területek utánpótlását csak vasúton lehetett megoldani. EztEz miatt a Királyi Műszakiak felügyelete mellett 12 páncélvonat épült a Fokföldi Vasút (CGR), a [[Natal]]-i Vasút (NR) és a [[Rhodesia]]-i Vasút (RV) számára. Az volt a szándékuk, hogy a problémás helyekre szállítsák a gyalogságot, majd azok a vonatokról vívják meg az összecsapást. A [http://www.commandomedia.com/xxszazad/kon/0010/0010_2htmloldalak2/kepgaleria/2.jpg szerelvény] általában két vagy több vagonból állt, amire acél lemezeket erősítettek fel, de a puskák számára tartókkal volt ellátva. A magányosan közlekedő páncélvonatok sebezhetőek voltak és a [[búr]]ok több [http://www.commandomedia.com/xxszazad/kon/0010/0010_2htmloldalak2/kepgaleria/11.jpg sikeres rajtaütést] is végrehajtottak ezek ellen. A háború későbbi szakaszában már lovas felderítők kísérték a szerelvényeket. Mire véget ért a konfliktus, több, mint 20 páncélvonat állt hadrendben. A leghíresebb közülük a [http://www.commandomedia.com/xxszazad/kon/0010/0010_2htmloldalak2/kepgaleria/20.jpg Hairy Mary] (Hajas Mari) volt, melynél a mozdony védelmére vastag hajóköteleket használtak. A háború végeztével alább hagyott a lelkesedés és úgy ítélték meg, hogy egy páncélvonat csak a gyarmatokon használható szabadcsapatok ellen, az [[európa]]i csatatéren nem állja meg a helyét a sebezhetősége miatt.
