Jogi tanulmányait Prágában kezdte meg sés 1842.-ben Bécsbenfejezte befejeztebe [[Bécs]]ben. 1848.-ban a hivatalos [[Prager Zeitung]]ot szerkesztette. 1849. a jogbölcsészetnek rendkivüli, majd 1851.-ben rendes tanára lett a prágai egyetemen. Ebben az időben a Hegel-féle iskolának a legkiválóbb képviselője volt Ausztriában. 1851.-ben jelent meg: ''A jogbölcsészet és a jogbölcsészet történelmének vázlata'' c.című munkája. Írt azonfelül számos jogi és kritikai hirlapi cikket. 1861.-ben adta ki: ''A politikai gazdaságtan rendszere'' c.című művét. Az 1861-ik. évtől kezdve élénk tevékenységet fejtett ki, mint a cseh tartománygyűlésnek és a birodalmi gyűlésnek tagja. MidőnAmikor Hein, a képviselőháznakképviselőház elnöke, az igazságügyi tárcát átvette, Hasner lett a parlament elnöke. 1865.-ben ujra tanárságot kapott a bécsi egyetemen, ahol a politikai tudományokat adta elő s ugyanekkor udvari tanácsossá lett. Miután 1867-ben az urak házának örökös tagja lett, az [[Auersperg]]-féle «polgárminisztérium»-ban a közoktatásügyi tárcát vállalta el. Ezen állásában főtörekvésétfő törekvését a liberális népiskola-törvény megalkotására fordította, mellyelamellyel a népiskolát, a püspökök ellenzése dacára, az egyház befolyása alól felszabadította és mellyel nevét Ausztria történetében halhatatlanná tette. A [[Taaffe]]-minisztérium tagjai között felmerült viszály alkalmával H.Hasner a centralisztikus többséghez tartozott sés 1875. február 1-jétől ápr.április 5-ig miniszterelnök volt. Azontúl csakis az urak házában szerepelt, mint az alkotmányhű baloldal legtiszteltebb korifeusa[[korifeus]]a. Emlékiratai csak halála után jelentek meg ''Denkwürdigkeiten'' c.cím alatt (Stuttgart 1892, 2 köt.). Ezek érdekes magyar vonatkozású közléseket is tartalmaznak, különösen [[id. Andrássy Gyula]] miniszterségének korából (V. ö. Századok, 1892.769. l.)
