„Magyar népi halászat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szögl. zárójel korr. |
|||
7. sor:
Ibn Roszteh és Gardizi megfogalmazásai szerint a honfoglaló magyarság, s a pusztai népek élelmezésében a halászat főleg a téli időszakokra korlátozódott. A legeltető, állattenyésztésből élő lakosság a nyarat az úgynevezett "nyári szállásokon" töltötte, ekkor a húsfogyasztásnak alig volt szerepe. főleg tejtermékeken, gabonaféleségeken éltek. Az igazi húsfogyasztás ideje a tél volt, de még ekkor is kímélték állatállományukat. Nyáron csak azok halásztak, akik a téli szálláson maradtak, vagyis földművelésből éltek.
A legeltető állattartással foglalkozó téli- és nyári szállás közt ingázó állattartó lakosság a nyarat a ménesekkel és gulyákkal, birkanyájakkal a messzi legelőkön
[[Regino]] prümi apát például így írt: "az ugorok átbarangolják a pannónok és avarok pusztaságait, s vadászatból, halászatból szerzik meg mindennapi eledelüket".
A magyar halászatnak a korai [[Árpád-kor]]ból is számos emléke maradt fönn az úgynevezett "halászbokrok"-ról, sőt még sok akkori halász nevét is ismerjük. A korai Árpád-korból már vannak adatok arról, hogy az akkori lakosság már halastavakat is "rekesztett" magának, nem elégedett meg a haldús folyókkal, tavakkal, és a fölös "rónavizekkel".
| |||