„Honnódzsi-összeesküvés” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
Nem sokkal hajnal előtt Nobunaga és a szolgálatában álló apródok szokatlan hangokra ébredtek: a kiotói éjszaka csendjét puskalövések, harci kiáltások zavarták meg. A társaság sokáig azt hitte, a helyi lakosság körében tört ki valamilyen nézeteltérés. Nobunaga kedvelt embere, [[Mori Ranmaru]] és ura között a [[Sincsókóki]] beszámolója szerint zajlott beszélgetés során, amikor megtudta, hogy a támadó sereg Akecsi Micuhide címerét viseli, nem akarta elhinni azt<ref>[Ez a beszámoló legalábbis kétséges, hiszen a szerző, Óta Gjúicsi nem volt jelen az események helyszínén. Ami mégis némi hitelt ad szavainak, az egy megjegyzése egy másik munkájában (Ikedakebon Sincsóki), ahol azt írja, a Nobunaga mellett szolgáló asszonyoktól hallotta a részleteket. Ha valóban voltak ilyen nők, lehetséges, hogy az ő életüket a támadók megkímélték, így beszámolhattak arról a szerzőnek.]</ref>.
 
A Sincsókóki beszámolója szerint a Nobunagával együtt a templomban levők három csoportra oszlottak: az apródok egy része a főépületben, urától nem messze aludt, egy másik csapatuk az első csarnokban őrködött, a testőrök pedig az istálló épületében voltak elhelyezve. A zűrzavar kitörésekor az órtőrt álló apródok is a főépületbe húzódtak vissza uruk védelmére, így az ellenséggel először az istállóban levő testőrök csaptak össze. A harc a két fél hatalmas létszámbeli különbsége miatt egyoldalú volt, bár Nobunaga testőrsége csupa válogatott harcosból állt. Egyikük, Jasiro Sószuke kantói származású lovaglásoktató volt s mindössze két éve állt Nobunaga szolgálatában. A krónika megjegyzi, hogy egyik társa menekülésre biztatta őt, mondván, ez nem az ő harca, ő kívülálló ebben, de Sószuke csak nevetett ezen és ott esett el a társaival együtt.
 
Nobunaga maga is íjat ragadva harcolt, majd amikor az íj húrja elszakadt, lándzsára cserélte - a küzdelem azonban kilátástalan volt, s nem sokkal később a templom belső helyiségébe visszahúzódva végzett magával. Az egyenlőtlen harc hamar véget ért, s reggel hét órára a templom már porig égett.