„Laczkovics János” változatai közötti eltérés

sírkép be
(sírkép be)
 
Felismerte, hogy hiába bízik a rendekben. Szenvedélyesen ostorozta a magyar nemesek műveletlenségét és önzését. Már az országgyűlés idején lefordította magyarra [[Friedrich von der Trenck|Trenk Frigyes báró]] antiklerikális munkáját („A Matzedóniai vitéz”, h.n., 1790), majd két hasonló művet fordít le németből, és ad ki névtelenül. A hatóságok mindkettőt betiltják és elkobozzák. Laczkovics, Trenk közbenjárásában bízva 1791-ben kihallgatáson kéri visszahelyezését Ferenc trónörököstől, majd Pesten a [[nádor]]hoz próbál bejutni és részleges önigazolást ír a király számára, de a haditanács elutasítja. 1791-ben régi ismerőse, Martinovics ráveszi, hogy az ő [[1790]]-ben megjelentetett röpiratának aulikus szellemű átdolgozásával szerezze vissza [[II. Lipót]] kegyét, Laczkovics lefordítja, monarchiaellenes részét kihagyja és átdolgozva ki is adja Pesten. A röpiratba beleönti a klérussal és a nemességgel szembeni gyűlötetét, és zamatos magyarsággal ad hangot elkeseredésének. A bécsi kémszervezet főnöke, Gotthardi útján pénzjutalmat és 45 Ft nyugdíjat kap II. Lipóttól, de ennek halálával a többi közt szertefoszlik az óhajtott budai kerületi biztosság reménye is. AZ új uralkodónál, [[I. Ferenc]]nél és a bécsi hatóságoknál hiába audenciázik, hatástalan marad a Szekér Joákim könyvéből kivonatolt, aulikus szellemű, de a jobbágysággal együttérző történeti vázlata is („A magyar történeteknek rövid rajzolattya”, Pest, 1792). [[1793]]-ban [[Martinovics Ignác]] „Nyílt levelét” fordítja magyarra, [[1794]]-ben vállalja a jakobinus mozgalom (Szabadság és Egyenlőség Társasága) egyik igazgatójának tisztét, terjeszti és részben lefordítja a kátékat.
[[Fájl:Jakobinusok sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Magyar jakobinusok]] sírja [[Budapest]]en. ([[Hajnóczy József]], Laczkovics János, [[Martinovics Ignác]], [[Sigray Jakab]], [[Szentmarjay Ferenc]], [[Szolártsik Sándor]], [[Őz Pál]]). [[Kerepesi temető]]: 11/1-sziget.]]
 
Augusztus 16-án elfogják, a bécsi vizsgálóbizottság hallgatja ki, majd a magyar királyi és a hétszemélyes tábla törvénysértő eljárás során halálra ítéli és [[1795]]. [[május 20.|május 20-án]] a budai [[Vérmező]]n lefejezték. Laczkovics bátran nézett szembe a hóhérral.