„Dunyov István” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bővítés II.
bővítés III.
5. sor:
<!--Mint ügyvéd lépett be 1848. a honvédek közé, eleinte hadbiró volt, később Gál László segédtisztje kapitányi ranggal.Több csatában vett részt, a nagy-kátaiban megsebesült.-->A világosi fegyverletétel után elfogták és [[1852]]. [[augusztus 14]]-én az osztrák haditörvényszék [[Pest]]en tiz évi várfogságra itélte. [[1859]]-ben<!--más forrás szerint 1857-ben--> amnesztiával szabadult a [[josefstadt]]i börtönből. Ezután rövid ideig a magyar kertészeti társulat alkalmazottjaként dolgozott, majd [[Bukarest]]en keresztul [[Itália|Itáliába]] ment. Belépett az itáliai magyar légióba és [[Garibaldi]] hadseregében részt vett a Dél-Itália felszabadításáért vívott harcokban. Rövid idő alatt a magyar garibaldisták egyik legkiemelkedőbb képviselőjévé vált, Garibaldi a Bixio-hadosztály egyik ezredének parancsnokává nevezte ki. Az [[1860]]. [[október 1]]-jén vívott [[vulturnói csata|vulturnói csatában]] a nápolyi hadsereg főcsapása az ő egysége ellen irányult és a kialakult véres harcban ő is súlyosan megsebesült. Életét csak egyik lábának amputálásával lehetett negmenteni. Dunyov István hősiességét később Garibaldi azzal ismerte el, hogy ezredessé léptette elő és volt ezredét róla nevezte el.
 
<!--melyből hatot [[Josefstadt]]ban töltött, honnan 1859 őszén szabadon bocsájtatván, egyideig Pesten a magyar kertészeti társulatnál talált alkalmazást, azután Bukaresten át külföldre vándorolt; 1860. Garibaldi hadseregébe lépett, hol ezredesi rangot nyert. A volturnói ütközetben lábát vesztvén,-->Olasz nyugdijbólállami éltnyugdijasként [[Asti]]ban, majd haláláig Pistoiaban élt. A [[kiegyezés]] után szülőhelyén országgyűlési képviselőnek jelölték, részbende ő ezt nem fogadta el. Jó barátságban volt [[Kossuth társaságábanLajos]]sal, akit gyakran felkeresett [[Turin]]ban. 1859Harctéri ótaérdemeiért több magas állami kitüntetést kapott, többek között a [[Savoyai Katonai Érdemrend]]et és a [[Szent Móric és Lázár Rend]] lovagkeresztjét.

1859-től számos cikket irt különböző, főkép nemzetgazdasági tárgyakról, magyar és olasz lapokba. Önálló műve: A föld és fokozatos meghódítása. A földrajz és kereskedelem története 24 előadásban. Boccardo Jeromos után ford., Pest, Atheneum 1872. <!--Igen vonzó és tanulságos földrajztörténelmi mű.-->
 
{{pallas}}