[[Selmecbánya|Selmecbányától]] 12 km-re nyugatra fekszik, [[Irtványos]] tartozik hozzá.
==Története==
[[Alsóhámor]] területén már a [[bronzkor]]ban éltek emberek, ezt bizonyítját az itt megtalált bronzkori eszközök, melyek a [[lausitzi kultúra|lausitzi kutúrához]] kapcsolhatók. A falu első említése [[1391]]-ből származik, a közeli [[Revistye]] várának tartozék faluja volt. Ekkor már 13 portája volt, mintegy 110 lakossal. Lakói, mint azt neve is mutatja a közeli bányákból származó ércek feldolgozásával, megmunkálásával foglalkoztak. [[1663]]-ban a török rajtaütött a településen és feldúlta azt. [[1664]]-ben a [[zsarnóca]]i csatában az újabb török támadás kudarcot vallot és ezután már nem veszélyeztette tovább a falut. [[1713]]-ban felépült a falu fatemploma, melyet [[Szent Erzsébet]] tiszteletére szenteltek és caknem száz évig szolgálta az istentiszteletek céljára. [[1744]]-ben Klucska Kristóf a Szűzanya tiszteletére fakápolnát épített, melyet [[1788]]-ban kőtemplommá építettek át. [[1894]]-ben a régi fatemplom helyén épült fel a település mai temploma. A település gyors fejlődését a bányászati tevékenység fellendülésének köszönhette. [[1752]]-ben egy gazdag holland nemes Jan Joseph Geramb települt Selmecbányára és a század végén megalapította a Geramb bányászati egyesülést. A társasáság később az ország legnagyobb bányászati vállalkozásává nőtte ki magát. A 19. század közepén már 1400 dolgozója volt. A [[19. század]] végén és a [[20. század]] elején a ''Sandrik'' gyár felépülése jelentett sokat a községnek. Az gyárat [[1895]]–[[1896|96]]-ban építették és ezüst, valamint fémfeldolgozással, használati tárgyak és ezüstékszerek, dísztárgyak készítésével foglakozott.
Vályi András szerint ''"Alsó Hámor. Tót falu Bars Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Királyhegyhez 1 2/4 mértföldnyire, határja néhol soványas a’ nagy hegyek miatt, fája mind a’ két féle elég van."'' <ref>{{Vályi}}</ref>
