„Amszterdam-sziget” változatai közötti eltérés

A szigetet [[Juan Sebastián Elcano]] fedezte fel [[1522]]. március 18-án [[Ferdinand Magellan|Magellán]] földkörüli útja egyik hajójának, a [[Victoria (hajó)|Victoriának]] a fedélzetéről. Partaszállásuk azonban meghiúsult az erős hullámverés és a kedvezőtlen irányú [[szél]] miatt. Elcano még nevet sem adott a szárazföldnek. Csak [[1633]]-ban keresztelte el egyik hajója után ''Nieuw Amsterdamnak'' a [[Hollandia|holland]] kapitány, [[Anthonie van Diemen]], miközben [[Jáva]] szigetére tartott. Később az erre járó [[Egyesült Királyság|britek]] tévedésből felcserélték térképeiken az Amszterdam- és a Szent Pál-sziget elnevezését. Az első ember, aki bizonyíthatóan a sziget földjére lépett, ismét egy holland, Willem van Flaming volt [[1696]]-ban. [[1792]]. március 28-29-én [[Joseph Bruny d’Entrecasteaux]] járt először francia felfedező a szigeten az eltűnt hajós, [[Jean-François de La Pérouse]] keresése közben. [[1843]]. július 1-jén újabb francia háromárbocos, az ''Olymp'' érkezett Martin Dupeyrat irányítása alatt. A part közelében horgonyzó hajóról nehézségek árán sikerült egy evezőscsónakkal a partra jutni, ahol a [[Franciaország zászlaja|francia lobogó]] kitűzésével birtokba vették az Amszterdam-szigetet. A tartós letelepedés azonban lehetetlennek tűnt, így a francia [[Lajos Fülöp francia király|uralkodó]] nem támogatta az új terület elfoglalását, sőt az ott állomásozó helyőrséget is visszahívta.<ref name="krauth"/><ref>Alfred van Cleef, 2002, 93. o.</ref><ref name="krauth"/>

Az Amszterdam-sziget benépesítésére tett első kísérletek [[1871]]-ben és [[1928]]-ban elbuktak. Egy heurtin nevű francia feleségével, három gyermekével és négy szolgájával 1871. január 18. és augusztus 19. között lakott az apró szárazföldön, de a zord körülmények semmilyen mezőgazdasági termelést nem tettek lehetővé. Két szolgájuk halálát követően és a fokozódó magány hatására nemsokára elhagyták a világtól elzárt szigetet; csupán a [[szarvasmarha|szarvasmarháikat]] hagyták itt, amelyek azóta elszaporodtak.<ref name="krauth"/><ref>Alfred van Cleef, 2002, 139. o.</ref><ref name="krauth"/>

Csak [[1949]] végén, egy kisebb [[meteorológia]]i állomás megalapításával kezdődött a tartós emberi jelenlét. Paul Martin de Viviès meteorológus és 23 társa nyolc hónap leforgása alatt építették fel az eredetileg ''Camp Heurtin''nek nevezett kutatóállomást.<ref name="krauth"/><ref>http://jygeorges.free.fr/ams02.html, az elérés időpontja: 2009.02.14.</ref><ref name="krauth"/> A bázis [[1961]] és [[1972]] között ''Roche Godon'', majd 1972-től ''Martin-de-Viviès'' névre hallgat. Területe 4800&nbsp;m², eleinte 34, napjainkban 25 személyt, köztük 4 meteorológust szállásoltak el. A személyzet váltása évente egyszer, a ''Marion Dufresne'' nevű, [[Réunion]]ról induló hajóval történik. Az állomás energiaigényét generátor látja el, [[ivóvíz|ivóvizet]] az esővízből nyernek, élelmiszerként konzervek, fagyasztott áruk, valamint [[languszta]] és marhahús áll rendelkezésre.<ref name="krauth"/>