Főmenü megnyitása

Módosítások

Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra
Az elnevezés, a [[Latin nyelv|latin]] ''anima'' (lélek, lélekzet, életerő) szóból származik. Ez az animussal szemben a lélek szakrális aspektusát jelenti. Az ''animizmus'' elnevezés tudományos műszó, melynek alkotója [[Sir Edward Burnett Tylor]] volt, aki az animizmust a vallások kezdeti fázisának tartotta.
 
Az '''animizmus''' tárgyai elsősorban szellemlények: szellemek, lelkek, tündérek és démonok. Alapvető jellegzetessége, hogy különböző dolgokat, élőket és akár életteleneket is, lélekkel, szellemmel rendelkezőnek gondol, megelevenít. Látásmódja ebből adódóan képszerű, nem absztrakt fogalmakkal dolgozik.
Az animizmus nem vallástípus, hanem adott vallások jellemző attribútuma. Leggyakrabban és legtisztább formájában a samanisztikus vallásokban és a sintoizmusban találhatjuk meg.
 
A fák imádása egyaránt megtalálható az ősi európai és az amerikai népeknél. A germán "Tempel" (templom) szó vizsgálatakor [[Jacob Grimm]], arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a germánok legrégibb szentélyei, természetes erdők voltak. A [[kelták]]nál is ismeretes a faimádás kultusza, a régi "szentély" szavuk, azonos a latin ''nemusz''al, ami erdei tisztást, ligetet jelent. A legismertebb európai faimádat, az ókori [[Róma|Rómában]] található: a Fórumon, egészen a császárság koráig imádták ''Romulusz szent fügefáját'', melynek mikor törzse elszáradt nagy riadalmat okozott.
 
A [[hidaszta indiánok]] Észak--AmerikábanÉszak—Amerikában, akik azt hiszik, hogy minden természeti objektumnak megvan a saját szelleme, pontosabban az árnyéka. Különösen a [[nyárfa|nyárfának]] tulajdonítanak szellemi erőket. A kelet--afrikaikelet—afrikai [[wanikák]] szerint, minden fának, de különösen a [[kókuszdiófa|kókuszdiófának]] megvan a maga szelleme. A [[sziámi]] szerzeteseknél pedig tilos egy fáról ágat letörni. Más népeknél csak bizonyos fák számítanak "lelkeseknek", általában a [[bükkfa]], [[tölgyfa]] szokott szentfának számítani. [[Afrika|Afrikában]] főleg a [[selyemgyapottfa]] számít szent-, lelkes fának: a [[Rabszolga-part]] [[eve nyelv|eve]] nevű törzsénél, az ebben a fában lakó szellemet ''Huntin''-nak hívják. Gyakori szokás a szentfának bemutatott áldozatok, amelyek egyszerű szertartástól, egészen az emberáldoztig terjedtek: a [[Kangra-hegy]]ekben az volt a szokás, hogy egy öreg [[cédrusfa]] előtt minden évbe feláldoztak egy lányt.
 
Más népek, mint például az [[ausztrália]]i [[dieri törzs]], az ősök szellemeiről gondolják azt, hogy a fákban laknak. Ugyanez a hiedlem az [[Fülöp-szigetek]]en is ismeretes. A [[koreaiak]] a pestisben, útszélen vagy gyermekkorban meghalt emberek szellemeiről gondolják azt, hogy fákban laknak. [[Kína|Kínában]], a [[miaók]]nál a faluk előtt találhatók szent fák, amelyekről úgy tartják, hogy az őseik szellemeinek a lakhelye.
 
==Vallástudományi kritikája==
Az animizmus elmélete, más elméletekkel együtt (preanimizmus, ősmonoteizmus stb.) abban a korszakban keletkeztek, amelyben az ember, az emberiség és a kultúra eredetijének keresése révén próbálták a modern kor társadalmi viszonyai miatt bizonytalanná vált európai identitást ismét megerősíteni. A [[Darwin|darwinidarwin]]i fejlődéselmélet logikájának mintájára a történelmet is lineáris fejlődési folyamatként fogták fel. A vallással, vallásossággal kapcsolatos filozófiai és történettudományi szakirodalom, a vallástudomány XIX. sz-i korszakát sem kivéve, ennek a fejlődés-elméletnek alapján alkotott. Tylor animizmusa a tudománytörténetnek e korszakában az egyik legelterjedtebb és legplasztikusabb elméleti kerete volt olyan jelenségek értelmezésére, melyek különböző kontinensek benszülött kultúrájának szerves alkotóelemei voltak. Ám az animizmust, mint a vallás-fejlődés őskorszakát a vallástudomány ma már nem vallja.<ref>V. ö. Kippenberg, Hans G. Die Entdeckung der Religionsgeschichte. Religionswissenschaft und Moderne. München 1997; Kippenberg, Hans G. és Kocku von Stuckrad. Einführung in die Religionswissenschaft. München 2003.</ref>
 
==Hivatkozások==
{{források}}
<references/>
 
== Lásd még ==
219 816

szerkesztés