„Címerkép” változatai közötti eltérés

Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra
(Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra)
Címerkép lehet mindenféle természetes vagy mesterséges objektum. A konzervatívabb szemlélet szerint nem megengedettek a modern technika gyártmányai, sem semmi olyasmi, ami egy középkori címerben anakronisztikus lenne. Ezért egy bizonyos időnek el kell telnie addig, amíg egy címerkép pajzsra emelhető. Más országok heraldikája merészebben nyúl ezen címerképekhez is. Megfelelő stilizálással ezek is ízlésesen és a heraldika szabályinak megfelelően ábrázolhatók a címereken. Idővel minden "klasszicizálódik" és az olyan modern ábrák, mint az atommodell is megtalálják az utat a heraldikába.
 
A mesteralakoktól eltérően a címerkép nem geometrikus, hanem képzőművészeti ábrázolás. [[Bartolo de Sassoferrato]] szerint a címerkép nem érintkezhet a pajzs szélével (ez a követelmény Közép-Európában és a magyar heraldikában nem mindig teljesül -- másteljesül—más definíció szerint a címerképnek legalább három oldalával kell érintenie a pajzs szélét) és a [[mező]] minél nagyobb felületét kell kitöltenie (ez a [[címerviselő]] felismerhetőségét szolgálja nagy távolságból is) és a természetes jellegüknek megfelelően kell azokat ábrázolni (az [[oroszlán (heraldika)|oroszlánt]] például kitátott pofával és kinyújtott nyelvvel). Másrészt azonban a címerképeknek stilizáltnak kell lenniük, amely háttérbe szorítja természetes jellegüket és kiemeli a jellemző vonásaikat. Például a fa levelei és gyümölcsei, a [[sas (heraldika)|sas]] karmai stb. szinte eltúlzottan nagyok, de heraldikailag ízlésesek. A mező és a [[címerábra]] színének ezenkívül kontrasztban kell állnia egymással, hogy biztosítsák a felismerhetőséget. Ezért kell fémre színt helyezni vagy fordítva. Ezek egyben a [[címerművészet]] fő szabályai is, melyeket [[Petra Sancta|Silvester Petra Sancta]] foglalt össze. (Ilyen szabály például, hogy természetes jellegük a lehető legjobban kitűnjön, a [[alerion|kis sasok]] csonkán ábrázolandók, a címerkép nem utalhat az azt viselő család nevére stb.) A címerképek általában jobbra fordulnak. Ellenkező esetben azt a [[címerleírás]]ban külön meg kell említeni. Ezt [[Johann Christoph Gatterer|Gatterer]] azzal magyarázta, hogy a pajzsot a lovag a bal kezében tartotta, ezért a címerkép feléje nézett.<ref>Gatterer, Johann Christoph: ''Abriss der Heraldik''. Göttingen, 1774. 40. l.</ref>
 
A címerképeknek gyakran tulajdonítanak valamilyen, a címerviselőt jellemző tulajdonságot. Az [[élő heraldika]] korában azonban ilyen jelentéssel még nem rendelkeztek. Petra Sancta és Sassoferrato egyaránt elvetette a [[beszélő címer]]eket. Később, például az újkori angol heraldikában, a címerviselő család nevére gyakran utaltak szójátékkal.
A címerképek rendszerezéséhez olyan rendszerre van szükség, mellyel lényegében a teljes reális univerzum leképezhető. Ezért sokféle szempontot kell egy rendszeren belül egyesítenünk, azaz speciális ''objektumelmélet''re van szükségünk. Az efféle sokrétű rendszerezési módszer ugyanazon objektumkészlettel kapcsolatban nem teljesen szokatlan. Ha a [[címerhatározás]] objektumkészletét szeretnénk definiálni, a pajzson (és [[sisakdísz]]en) előforduló objektumokat a ''funkció és rokonság'', közelség (együttesen a ''funkcionális affinitás'') alapján kell csoportosítani, majd rendszerezni.
 
A [[heraldika]]i objektumok akkomodációja a [[növényrendszertan]]ban speciális esetben alkalmazott fenetikus affinitás elvei szerint lehetséges, mely az érzékeléssel felfogható rokonságon, hasonlóságon, illetve habituális, tehát [[származástan]]i kategóriákon kívüli kapcsolatokon alapul. A [[taxonómia]]i értelmezés szerint ennek lényege, hogy A faj közelebb áll B-hez, mint C-hez. A heraldikai objektumok öszetartozását (tehát csoportosíthatóságát) a ''funkcionális affinitás'' szerint lehet meghatározni. Ezen az alapon tekinthető koherensnek egy olyan rendszer is, mely többféle rendszerezési elvet ölel fel és eltérő [[rendszertan]]i szinteket rendel egymáshoz. (Az állatok esetében ez a [[filetika]]i és [[fenológia]]i elv, a tárgyaknál a funkcionális, a növényeknél a fenológiai. Az emberek, valamint a természeti tárgyak és jelenségek csoportja nem annyira szerteágazó, hogy itt feltétlenül szükség lenne alcsoportokra. Ezért -- főlegEzért—főleg ami az utóbbit illeti -- ezenilleti—ezen csoportok heraldikai szinten ''in toto'' képezik a klasszifikációs rendszer elemét.)
 
Ezen sokrétűség azonos kategóriákon belül a biológiában sem ismeretlen. A lepkéket például filetikai (származástani) alapon rendszerezik, de a hernyókat csak mesterséges rendszerek keretén belül, fenológiailag lehet osztályozni. Ezenkívül például a heraldikai sas nem konkrét faj, hanem a sasok általános, stilizált képviselője. Az állatok filetikai rendszerén belül tehát újra a fenetikai és más efféle szempontok érvényesülnek.
 
== Jegyzetek ==
{{források}}
<references/>
 
==Lásd még==
219 816

szerkesztés