„Arisztotelész logikája” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a névtér javítása |
a →Miért három terminus?: formázás |
||
281. sor:
A fenti, Arisztotelész diophantoszi szerepével kapcsolatos állítást erősíti az is, hogy [[Arisztotelész]] a szillogisztika jelölésrendszerének és lehet, hogy a [[szillogisztika|szillogisztikának]] alapötletét egyébként valószínűleg épp a [[fmatematika|matematikából]] kölcsönözte: következtetéseiben mindig két ''szélső terminus'' és egy ''közép-terminus'' van (például a következő [[szillogizmus]]ban:
: ''„ha minden filozófus ember, és minden ember élőlény, akkor minden filozófus élőlény”).''
Ugyanakkor egy matematikai [[aránypár]]ban is pontosan két kültag és egy beltag van, egyébként a görög műszó az aránypár „tagjaira” pontosan megegyezik azzal, amit Arisztotelész a szillogizmusok elemeire használ: <sup
Ettől eltekintve azonban kis hibaszázalékkal kimondható, hogy a peripatetikus logika nem szimbolikus, hanem inkább, mind matematikai stílusát, mind indíttatását tekintve, ''retorikus.'' Retorikus a tekintetben, hogy nem teljes mértékben szimbolikus; használ ugyan változókat (az már azonban elég bonyolult kérdés, hogy miféle változók ezek: kijelentésváltozók-e vagy osztályváltozók, vagy mások)('''II.25'''); de a a levezetések nagy százaléka mégis a köznyelven és a természetes görög nyelvre alapozott filozófiai szaknyelven íródott; másrészt az viszont abszolút jogosan mondható, hogy a peripatetikus logika indíttatását, motivációit tekintve is retorikus. Az ''Organon''-szöveg sokszor hirtelen rátér annak fejtegetésére, hogy ez vagy az a megállapítása hogyan alkalmazható a görög vitában; továbbá elsősorban annak vizsgálatából indult ki, hogy mi állítható a dolgokról.
| |||