„Michael Gothard” változatai közötti eltérés

'''Michael Alan Gothard''' ([[Nagy-Britannia]], [[London]], [[1939]]. [[június 24.]] – London, [[1992]]. [[december 2.]]) angol színész. Az [[1960-as évek]] második felében kezdett filmezni. Mély, erőteljes hangja éppúgy egyik jellemzőjének számított, mint korai filmjeiben a hosszú haj, ami hippikülsőt kölcsönzött neki. Jelentős rendezőkkel dolgozott együtt – mint például [[Ken Russell]] vagy [[Richard Lester]] –, több sikeres filmben is szerepelt, de nem sikerült igazi főszerepet kapnia. Nőtlen volt. Valószínűleg a tartós magány és pályájának hullámvölgyei okozták, hogy életét végigkísérte a [[depresszió]]. 1992-ben [[öngyilkosság]]ot követett el: otthonában felakasztotta magát.

 

 

 

 

 

A kezdeti nehézségek még nem törték le Michaelt, inkább arra sarkallták, hogy tudatosabban foglalkozzon a színészettel. Pályáján a ''Scream and Scream Again'' ([[1970 a filmművészetben|1970]]) című [[horror]]film hozott fordulatot. Egy félig ember, félig gép vérszívót játszott a műfaj olyan sztárjainak partnereként, mint [[Vincent Price]], [[Christopher Lee]] és [[Peter Cushing]]. Ez az alakítása annyira meggyőző volt, hogy innentől kezdve gyakran kérték fel „furcsa figurák” megformálására. [[Curtis Harrington]] ''Whoever Slew Auntie Roo?'' ([[1971 a filmművészetben|1971]]) című horrorjában Albie-t, az ijesztő inast alakította. Sajnos nem jött ki jól a rendezővel, Harrington később ezt nyilatkozta róla: „A legneurotikusabb ember volt, akivel valaha együtt dolgoztam. Egyáltalán nem kedveltem.” Gothard partnerei: [[Shelley Winters]], [[Mark Lester]] és [[Ralph Richardson]]. Ken Russell a bigott és fanatikus, ördögűző Barre atya szerepét bízta rá ''[[Az ördögök]]'' (1971) című nagy visszhangot kiváltott történelmi drámájában, melyben [[Oliver Reed]] és [[Vanessa Redgrave]] játszották a főszerepeket. [[Barbet Schroeder]] ''La Vallée'' ([[1972 a filmművészetben|1972]]) című drámájában Michael egy másik arcát mutatta a közönségnek: Olivier-t alakította, a szabad gondolkodású szerelőmunkást, aki az istenek völgyét keresi a társadalomba hozzá hasonló módon beilleszkedni képtelen sorstársaival együtt. Az ''Arthur of the Britons'' (1972) című tévésorozat tovább növelte Gothard népszerűségét. Ennek köszönhetően figyelt fel rá Richard Lester, és kisebb szerepet ajánlott számára a világsztárok főszereplésével készült kétrészes Dumas-adaptációjában. ''[[A három testőr, avagy a királyné gyémántjai]]'' ([[1973 a filmművészetben|1973]]) és ''[[A négy testőr, avagy a Milady bosszúja]]'' ([[1974 a filmművészetben|1974]]) című filmekben Gothard egy történelmi személyt, John Feltont alakította. A férfi volt [[I. Károly angol király]] miniszterelnökének, [[Buckingham herceg]]nek az inasa. Dumas népszerű regénye (és Lester filmjei) szerint Feltont behálózta [[Richelieu bíboros]] kémnője, a szépséges Milady de Winter (a filmben: [[Faye Dunaway]]), aki rávette a vakbuzgó puritánt, hogy ölje meg a francia király ellen lázadó város, [[La Rochelle]] megsegítésére készülő herceget. Gothard úgy gondolta, ''Az ördögök''ben nyújtott alakításának köszönhetően kapta meg Felton szerepét, mivel Barre és Felton jelleme között számos hasonlóság volt. Az ''Arthur of the Britons'' időközben annyira sikeres lett, hogy [[1975 a filmművészetben|1975]]-ben egy mozifilmet is forgattak a szereplőkkel ''King Arthur, the Young Warlord'' címmel. (Arthur szerepét [[Oliver Tobias]] játszotta.) Michael pályafutásának csúcspontját az egyik legjobb [[James Bond]]-film, a ''[[Szigorúan bizalmas (film, 1981)|Szigorúan bizalmas]]'' ([[1981 a filmművészetben|1981]]) jelentette, amelyben a veszedelmes bérgyilkost, Emile Leopold Locque-t játszotta.

 

Hiába volt siker a Bond-film, a színész a következő években csak tévés produkciókban kapott munkát: különböző szériák egy-egy epizódjában bukkant fel. A mozikba való visszatérést a jeles horrorrendező, [[Tobe Hooper]] ''Életerő'' ([[1985 a filmművészetben|1985]]) című filmje jelentette. A rendező eredetileg az egyik főszerepet szánta Michaelnek, ám amikor találkozott egy másik brit színésszel, [[Peter Firth]]szel, meggondolta magát, és Gothardnak már csak egy kisebb szerepet adott. A 25 millió dolláros költségvetésből készült horror csúfosan megbukott, és Gothard teljesen háttérbe szorult a szakmájában. Elvétve kapott aprócska szerepeket kevésbé jelentős filmekben. A ''Szigorúan bizalmas'' rendezője, [[John Glen]] is csak egy kicsiny szerepet bízott rá a ''Kolumbusz, a felfedező'' ([[1992 a filmművészetben|1992]]) című történelmi kalandfilmjében, amely [[Amerika]] felfedezésének 500. évfordulójára készült [[Marlon Brando]], [[Tom Selleck]] és [[Georges Corraface]] főszereplésével, versenyben [[Ridley Scott]] ''[[1492 – A Paradicsom meghódítása]]'' (1992) című alkotásával. (Glen filmje került előbb a mozikba, de éppúgy nem lett igazán sikeres, ahogyan később Scotté sem.) Gothard karrierje a tévében indult, és ott is ért véget: a ''Frankenstein'' (1992) televíziós változatában láthatta utoljára a közönség. Élete utolsó időszakában elhatalmasodó depressziója miatt állandó kezelést kapott, ám a betegségen nem sikerült felülkerekednie.

 

* [[1992]] Frankenstein (tévéfilm)

* [[1992]] Kolumbusz, a felfedező (Christopher Columbus: The Discovery)

* [[1966]] Out of the Unknown (tévésorozat, a ''The Machine Stops'' című epizódban)

 

* [[IMDBname: 0331788|Michael Gothard]] az [[Internet Movie Database]] oldalain

* [http://www.geocities.com/susiemorgana/ Angol nyelvű rajongói oldal]

[[fi:Michael Gothard]]

[[fr:Michael Gothard]]

[[nl:Michael Gothard]]

[[no:Michael Gothard]]