„Időtükrözés” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
17. sor:
A konszenzus sarkalatos pontja ma a [[fázistér]] térfogata logaritmusának Boltzmann-Shannon-féle azonosítása az [[Shannon-információ|információ]] mínusz egyszeresével, azaz az entrópiával. Ebben a leírásban egy makroszkopikus rendszer rögzített kezdeti állapota viszonylag kis entrópiának felel meg, mivel a test molekuláinak koordinátái behatároltak. Ahogy a rendszer fejlődik a [[disszipáció]] (energia "eltűnése") jelenlétében, a molekuláris koordináták egy nagyob fázistérfogatba mozdulhatnak, kevésbé meghatározottá válva, így növelve az entrópiát.
 
Mindenestere elképzelhetünk egy univerzumot, amiben egy pillanatban minden részecske mozgása megfordított (szorosan véve [[CPT-ivarianciainvariancia|CPT-megfordított]]) volt. Egy ilyen állapot akkor megfordítva fejlődne, és az entrópia feltételezhetően csökkenne ([[Loschmidt-paradoxon]]). Vajon miért a 'mi' állapotunkat preferálja akkor a természet?
 
Egy lehetséges álláspont azt mondani, hogy az állandó entrópianövekedés, amit mi látunk, "csak" az univerzum kezdeti állapota miatt van. Más lehetséges állapotaiban az univerzumnak (pl. [[hőhalál]]-egyensúlyban) az entrópia törtnetesen nem növekedne. Eszerint az álláspont szerint a T-asszimmetria egy [[kozmológia]]i probléma: miért kezdődött az inverzum alacsony entrópiájú állapotban? Ha ez az álláspont életképes marad a jövő kozmológiai megfigyeléseinek fényében, akkor ezt összekötné a fizika jelenleg megválaszolhatatlan nagy nyitott kérdéseivel, az univerzum ''kezdeti feltételeinek'' kérdésével.