„MADI manifesztum” változatai közötti eltérés

a
→‎A manifesztum szövege: linkek bővítése
(link bővítése)
a (→‎A manifesztum szövege: linkek bővítése)
Azokban az országokban, ahol az ipari fejlődés a tetőfokára hágott, a régi burzsoá realizmus szinte teljesen eltűnt. A természet utáni művészi ábrázolásmód hanyatlóban volt, bár nagyon gyengén még védekezett.
 
Nos, ekkor lépett színre az [[Absztrakt expresszionizmus|expresszív absztrakció]]. Ez a tendencia magában foglalta a figuratív művészeti iskolákat, a [[kubizmus|kubizmustól]], a [[szürrealizmus|szürrealizmuson]] át a [[futurizmus|futurizmusig]]. Természetesen ezek az iskolák, saját korukban ideológiai szükségletekre válaszoltak és műveik elismerésre méltók abban a tekintetben, hogy megoldást kerestek a kor, kultúra által felvetett kérdéseire. Ennek ellenére történelmi szerepük lejárt. Ugyanis az ebben az összefüggésben született alkotásokban tetten érhető a természet utáni ábrázolásmódhoz való töretlen ragaszkodás, a figuralitás hű kiszolgálása, ami merőben szemben állt a [[konstruktivizmus|konstruktív]] szellemiség azon erőfeszítésével, amely a különböző országokban a kultúra minden területének átszövésére irányult.
 
A [[Absztrakt művészet|konkrét művészettel]], amely valójában a legfiatalabb ága az absztrakt irányzatoknak, elkezdődik a nonfiguratív művészet nagy korszaka, amelyben a művész egyszerűen fog egy elemet a hozzávaló kellékekkel, és a maga tiszta lényegében létrehozza a művet. De a konkrét az egyetemesség és az összefüggések rendszerezésének igénye nélkül halászott. Elveszett az áthatolhatatlan és legyőzhetetlen ellentmondások hálójában, konzerválta a korábbi művészetek, illetve közvetlen elődei: a [[szuprematizmus]], [[konstruktivizmus]], [[neoplaszticizmus]] bizonytalanságait, halogatta a problémák feldolgozását.
 
Például, nem tudta felülírni, képtelen volt eltávolítani a festészetből, a szobrászatból, a költészetből a derékszögű felületet; a kreacionista szemléletű vagy [[szürrealizmus|szürrealista]] képalkotást; a plasztika statikusságát; a tömeg és a részek közötti interferenciát; a fogalmak és a képek lefordíthatóságát; a grafikus illusztrálást. Nem tudott szembehelyezkedni e hibás esztétikai teória-együttessel, és ez visszatükröződött abban is, hogy híven követte a korunkban egyetemesen elterjedő szürrealizmus intuitív gyakorlatát. Ezért aztán a szép sikerek dacára megmaradt az ösztön dominanciája a tudattal szemben, a tudatalatti kinyilatkoztatások az objektív analízissel szemben, mely utóbbi megköveteli az arányok tanulmányozását, a tiszta megfigyelést, a dolgokban rejlő törvényszerűségek feltárását. A konkrét művészet továbbra is a szimbolizmust, a mellébeszélést követi, s előnyben részesíti a metafizikát a kísérletezéssel szemben. A művészeti ismeretek történelmi fényeinek értelmezésében jellemzője az idealista érvelés, a jól bevált szubjektivitás.
 
Nem vesz tudomást a [[dialektikus materializmus]] törvényeiről, és ha mégis hivatkozik rá, csakis gazdasági vagy politikai értelemben, illetve teljesen félreértve azt, a művészetben dühöngő szocialista realizmus alapképleteként emlegeti. Röviden, a MADI előtti művészetek tartalmi összetevőinek osztályozása olyan sokféle meglátás nyomán alakult ki, hogy lehetőség van elméleti és gyakorlati minősítésükre:
 
- [[Historizmus|skolasztikus historizmus]], [[idealizmus]];
- irracionális teória; [[Akadémizmus|akadémikus technika]];
- egyoldalú, statikus és inkoherens kompozíciók, s miközben példát kívánnak adni az igazi egyetemességről, igazi találmányról, amelyet a tudat, vagy a tudattalan hoz létre, az esőköpeny alatt megállíthatatlanul folyik a mód- és stílusrenoválás.
 
Ezzel szemben a MadiMADI megerősíti az ember elidegeníthetetlen felfedezési vágyát, menni, mindig előre, maradandó értékű tárgyakat készíteni, kéz a kézben az emberiség osztály nélküli társadalom létrehozására irányuló harcában, amely felszabadítja az alkotó energiát, és amely dominálni fog térben és anyagtól a lehetőségek legvégső határáig.
 
A rendszerezés leíró szigora nélkül művészi tárgyat nem lehet létrehozni, sem beleilleszteni a világmindenség evolúciós rendjébe.
Konkretizálni a mozgást, és úgy szintetizálni, hogy a megszületett műtárgy új ragyogással kápráztasson el. Száműzni minden expresszív jelenséget, ábrázolást és jelentést.
 
'''MADI eszenciaesszencia:'''
 
A mű van, nem fejez ki semmit
 
Rátok hagyom a jövő formáinak feltalálását.
 
 
'''Carmelo Arden Quin''' (Buenos Aires 1946)
 
 
== Lásd még ==
 
Tamkó Sirató Károly: [[Dimenzionista manifesztum]]
 
== Külső hivatkozás ==