„Roósz András” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
9. sor:
Tudományos munkájának fontos új mozzanata volt a ''Fuchs Erik'' professzorral kialakult munkakapcsolat. Saját bevallása szerint tőle tanulta – többek között – a tudományos kutatás technikáját és az eredmények publikálásának a módját. Közös munkájukban az ötvözetek kristályosodásával foglalkoztak, ez volt az a téma, amiből később a hazai űranyag tudomány is kinőtt. Az első magyar űranyag-technológiai program az ő tevékenységük révén valósult meg: ez volt a ''Bealuca program'' (a név második fele, Luca, Roósz András feleségének beceneve), amely [[1980]]-ban [[Farkas Bertalan]] űrutazása során valósult meg. Az űrben végzett kísérlet során az eltérő sűrűségű fémek keveredését és diffúzióját, [[alumínium]] és [[réz]] súlytalanságban létrehozott ötvözetét tanulmányozták.
 
[[1983]]-ban védte meg kandidátusi értekezését, egyetemi beosztása ezt követően egyetemi docens lett. Tudósi pályafutásának következő fontos lépcsőfoka az volt, amikor [[1984]]-ben kijuthatott a [[stuttgart]]i [[Max Planck Institut|Max Planck Intézetbe]], ''Hans Eckart Exner'' professzorhoz. Az első, háromhónapnyi ott-tartózkodás után a következő években ezek a hosszabb-rövidebb tanulmányutak (1991-ig) folyamatossá váltak, majd [[1992]]-től [[1994]]-ig a [[Darmstadt]]i Egyetem vendégprofesszora volt. Ugyancsak vendégprofesszor volt a [[Cambridge-i Egyetem]]en [[1996]]-ban, majd [[1998]]-ban a Nagaokai Egyetemen.
 
[[1992]]-ben [[Habilitáció|habilitált]]. A műszaki tudomány doktora címet [[1994]]-ben szerezte meg, disszertációjának címe „A szilárdoldat típusú ötvözetek kristályosodásának modellezése” volt. Ezután nevezték ki egyetemi tanárrá. [[2004]]-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, székfoglaló előadásának címe: „A fémek szerepe az emberiség fejlődésében”. Több szabadalom/találmány (ebből kettő nemzetközi) társfeltalálója. Vezetésével folyik a Nemzetközi Űrállomás MICAST programjához kapcsolódó ''Univerzális Sokzónás Kristályosító'' berendezés, az „űrkemence” fejlesztése (egy példánya a NASA-nál van).