„Philippe Streiff” változatai közötti eltérés

Streiff az 1984-es Portugál Nagydíjon debütált a Renault színeiben. A 13. helyről indult, de a 49. körben átviteli problémák miatt feladta a versenyt. A következő, 1985-ös szezon első felét kihagyta, majd az [[Olasz Nagydíj]]-on a [[Ligier]]-ben tért vissza, és teljesítette az utolsó 5 versenyt. A szezonzáró [[Ausztrál Nagydíj]]-on megszerezte pályafutása legjobb eredményét, a 3. helyet. (Az utolsó előtti, Dél-afrikai nagydíjon a Tyrrell színeiben ment, ahol 1986-ban és 1987-ben versenyzett). 1986-ban a brit [[Martin Brundle]] volt a csapattársa, akit az időmérőkön rendszeresen megvert, a versenyeken azonban műszaki problémák miatt 7 alkalommal kiesett. Két alkalommal végzett pontszerző helyen: A [[Brit Nagydíj]]-on 5., a szezonzáró [[Ausztrál Nagydíj]]-on pedig 6. lett. A Vb-n a 14. helyen végzett 3 ponttal (Brundle 11. lett 8 ponttal). 1987 már egy kicsit jobban alakult, több versenyt fejezett be. Új csapattársa lett [[Jonathan Palmer]] személymében. Ismét két alkalommal szerzett pontot: A [[Francia Nagydíj]]-on (4.hely), és a [[Német Nagydíj]]-on (6.hely). A Vb-n 14. lett 3 ponttal, míg Palmer 11. 7 ponttal. 1988-ban elhagyta a Tyrrellt és a gyenge támogatottságú [[Automobiles Gonfaronnaises Sportives|AGS]] csapathoz szerződött, ami teljesen felvillanyozta. Bár az autó nagyon megbízhatatlan volt és gyakran elromlott, amikor Streiff befejezett egy versenyt, akkor rendre ott volt a pontszerző helyek környékén végzett. Pontot nem szerzett, legjobb eredménye a [[Japán Nagydíj]]-on egy 8. hely volt. 1989-ben úgy tűnt, hogy Streiff és az AGS bekerülhet a középmezőnybe. Azonban ezeket az álmokat szétrombolta a [[Jacarepagua]]-i téli teszt, ahol Streiff hatalmasat bukott. Az autó a felismerhetetlenségig összetört, Streiff pedig elvesztette az eszméletét. Az orvosi vizsgálatok alkalmával kiderült, hogy lebénult. Ez derékba törte lassan felfelé ívelő pályafutását, a francia versenyző azóta nem ült autóba.