„Kettőshangzó” változatai közötti eltérés

a
Bot: következő hozzáadása: li:Diftong; kozmetikai változtatások
a (Bot: következő hozzáadása: sh:Diftong)
a (Bot: következő hozzáadása: li:Diftong; kozmetikai változtatások)
'''Kettőshangzó'''nak, '''kettős magánhangzónak''' vagy '''diftongus'''nak nevezzük két [[magánhangzó]] elemeire bonthatatlan, egy [[szótag]]ban kiejtett kapcsolatát. A kiejtés szempontjából megkülönböztetünk valódi kettőshangzókat, illetve írásban egy hangot jelölő magánhangzó-kapcsolatokat. A kettőshangzók elemeire írásban sem bonthatók. A kettőshangzó ellentétje a [[hangrés]] ''(hiátus)'', vagyis amikor két egymás melletti magánhangzó két különböző szótaghoz tartozik.
 
== A valódi kettőshangzók ==
A valódi kettőshangzók mindig egy igen röviden ejtett zártabb magánhangzóból (ún. ''félhangzó'', a leggyakrabban [j] vagy [w]), valamint egy valódi szótagalkotó nyíltabb magánhangzóból állnak. A diftongust alkotó magánhangzók sorrendje szerint megkülönböztetünk emelkedő, illetve ereszkedő kettőshangzót. Az emelkedő kettőshangzóban a félhangzót alkotó zártabb magánhangzó áll az első helyen, majd a szótagot alkotó nyíltabb magánhangzó; az ereszkedő kettőshangzó esetében a sorrend fordított.
*Emelkedő kettőshangzók például: ''ea, ia, ie, ua, ue, uo'' stb.
A kettőshangzók sok [[indoeurópai nyelv]]re jellemzőek (mint a [[germán nyelvek]], a [[Latin nyelv|latin]] és az [[újlatin nyelvek]], vagy az [[Görög nyelv|ógörög]]), de számos más nyelvben is előfordulhatnak (például [[Finn nyelv|finn]]). A [[Magyar nyelv|magyarban]] eredetileg nincsenek kettőshangzók, csupán az ''au'' és ''eu'' fordul elő ebben a minőségben, néhány görög–latin eredetű szavunkban ''(autó, Európa)''.
 
== A történeti kettőshangzók ==
Hagyományosan szintén kettőshangzónak szokás hívni az írásban egy hangot jelölő magánhangzó-csoportokat. Ezek e jellemzőjük miatt írásban elválaszthatatlanok, ugyanakkor valójában nem kettőshangzók, mivel a kiejtésben egyetlen hangként valósulnak meg. Mindazonáltal ezek a diftongusok a legtöbb esetben nyelvtörténetileg valódi kettőshangzók voltak valamikor, amit az írásképük is tükröz. A latin nyelvben például az ''ae'' és ''oe'' csoportokat a modern kiejtés szerint ''e''-nek illetve rövid ''é''-nek olvassuk, amelyek már a kései latin kiejtést tükrözik, pedig – a restituált kiejtés szerint – egykor valódi kettőshangzókat ''(ai, oi)'' jelöltek.
 
== A hármashangzó (triftongus) ==
Bizonyos nyelvekben '''hármashangzók''' vagy ''triftongusok'' is előfordulnak. Ezek a kettőshangzókhoz hasonló magánhangzó-kapcsolatok, tőlük mindössze annyiban térnek el, hogy képzésükben három magánhangzó – két zártabb (félhangzó) és egy szótagalkotó, ún. ''központi magánhangzó'' – vesz részt egy szótagot alkotva. Hármashangzót találunk például az ''Urug<u>uay</u>'' szóban, ahol a v-szerűen ejtett ''u'' és a j-nek ejtett ''y'' félhangzók, a szótagalkotó központi magánhangzó pedig az ''a''.
 
== Források ==
{{VNY}}
*[http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=diptongo Diptongo] – [[Diccionario de la lengua española|DRAE]]
*[http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=triptongo Triptongo] – [[Diccionario de la lengua española|DRAE]]
 
== Lásd még ==
*[[Digráf|Kettősbetű]] (a kiejtéstől függetlenül két ''betűjegy'' együttese)
{{Link FA|als}}
 
[[Kategória:Fonetika]]
 
{{Link FA|als}}
 
[[en:Diphthong]]
[[it:Dittongo]]
[[ja:二重母音]]
[[li:Diftong]]
[[nds:Tweeklang]]
[[nds-nl:Tweeklaank]]
157 173

szerkesztés