„Emissziós köd” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SieBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: pt:Nebulosa de emissão
a kieg.
2. sor:
[[Fájl:Eta Carinae Nebula 1.jpg|bélyegkép|300px|Az [[Eta Carinae|η Carinae]] [[fényes kék változócsillag]] körüli emissziós ködkomplexum a [[Hubble űrtávcső]] hatalmas felbontású, mintegy 50 [[fényév]]nyi területet felölelő, (29 566 × 14 321 [[pixel]]es) felvételén. A ködben sötét [[Bok-globula|Bok-globulákban]] [[protocsillag]]ok vannak születőfélben]]
 
Az '''emissziós köd''' [[ion]]izált [[gáz]]ból ([[plazma|plazmából]]) álló, változatos színekben világító csillagközi felhő. Az ionizáció forrását a közeli [[csillag]]okból érkező nagyenergiájú [[foton]]ok jelentik. Két különböző módon jöhet létre a fény kisugárzása:
 
*'''[[Ionizáció]]val és [[rekombináció]]val''': a köd atomjairól az ionizációs szintet meghaladó energiával rendelkező fotonok [[elektron]]okat szakítanak le. Az ionizált atomok a szabad elektronokat újra befoghatják; e folyamat során az elektronok mozgási energiájuk egy részét foton formában leadják. A befogás során az atom gyakran gerjesztett állapotúvá válik, mivel az elektron nem a legalacsonyabb, még betöltetlen héjra kerül. Az elektron azonban rövid idő elteltével alacsonyabb héjra ugrik, és a héjak közötti energiakülönbséget meghatározott [[hullámhossz]]ú és energiájú foton formájában kisugározza. Ez a folyamat addig tart, amíg az elektron eléri a legalacsonyabb, még betöltetlen héjat.
*'''[[Gerjesztés]]sel''': egy atomhoz kötött elektron meghatározott energiűjú foton behatásának köszönhetően magasabb energiájú elektronhéjra ugrik. A foton, illetve a fotonok által átadott energiának pontosan meg kell egyeznie a két héj közötti energiakülönbséggel. A rekombinációs folyamat okozza azt, hogy az elektron az eredeti héjra visszaugrik, és közben fotont (fotonokat) bocsát ki.
 
A két folyamat okozza azt, hogy az ilyen ködök [[színkép]]e nem folytonos, hanem erős emissziós vonalakból áll.
 
Az emissziós ködök legfontosabb típusai a [[H II régió]]k, amelyeknek a belsejében [[csillagképződés]] zajlik, így a fiatal csillagok szolgáltatják a világításhoz szükséges energiát, valamint a [[planetáris köd]]ök, amelyek a haldokló csillagok által ledobott gázburokból alakulnak ki és a csillag forró magja okozza az ionizációt.