„Bulgária közigazgatása” változatai közötti eltérés

A járások megszüntetése után fokozatosan ráébredtek a kerületi és a települési szint közötti szint hiányára. A járásokat ugyan nem vezették be újra, viszont az obstinák összevonásával nagyméretű, gyakorlatilag a korábbi járásoknak megfelelő közigazgatási egységeket (vagy településrendszereket) alakítottak ki az [[1979]]-es újabb reform során. Ekkor 291 volt a számuk, majd [[1981]]-re 300-ra nőtt, [[1987]]-ig viszont 273-ra csökkent. A közigazgatási átalakítás ideológiai alapjait a [[Bolgár Kommunista Párt|BKP]] [[1977]]. márciusi plénumán fektették le, az obstinákat az eljövendő kommunista önigazgatás sejtjeiként aposztrofálták. Kialakításuknál a fő szempont az volt, hogy egységes szociális szervezetet képezzenek, amelyben a településeket közös termelési tevékenység, közös szolgáltatási hálózat és egységes közlekedés egyesíti (Dinev-Misev, 1981). A kerületek megszüntetésekor a kistérségek intézménye továbbra is megmaradt. [[1999]]-re 262-re csökkent a számuk. 1987-hez képest 50 kistérséget szüntettek meg. Ezek elsősorban rurális jellegű kistérségek voltak (mindössze 6-nak viselt a központja városi rangot), átlagos lakosságszámuk mindössze 7,5 ezer volt. A legtöbb kistérség a mai [[Kărdzsali megye|Kărdzsali]] (6) és [[Szmoljan megye|Szmoljan]] (5) megyékben szűnt meg. A rendszerváltás után számos új kistérség jött létre, ezek elsősorban a korábbi [[Szrednegorie]] (a Zlaticai-medence sűrűn lakott iparvidéke) helyén ([[1991]]-ben [[Anton (Bulgária)|Anton]], [[Pirdop]], [[Csavdar]], [[Cselopecs]], [[Mirkovo]], [[Zlatica]]), valamint [[Plovdiv]] környékén ([[1999]]-ben [[Kricsim]], [[Perustica]], [[Sztambolijszki]]) alakultak. [[1999]] óta újabb két kistérség alakult, a [[Kukleni kistérség|Kukleni]] és a [[Szopoti kistérség|Szopoti]], ezzel számuk 264-re nőtt.