„Szókratész” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Almabot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: arz:سوقراط
5. sor:
 
== Élete ==
[[469]]-es év elején született az [[Athén]]tól fél órányi járásra fekvő ''Alópeké démosz''ban, a ''Lükabéttosz'' hegy lankáin. Szülei középosztálybeli emberek voltak, nevezetesen a zeugitészek rendjéből valók.<ref>Az Athénban igazán számító három osztály közül ez volt a harmadik és egyben az utolsó is.</ref> Apja, Szóphroniszkosz, szobrász volt, anyja a Phainaraté, nevű bábaasszony.<ref>Platón: Theaitétosz, 149a.</ref> Gyermekkoráról nem maradtak fent feljegyzések, valószínűleg a korabeli athéni gyermekek nevelését kapta. Tizennyolc éves korában katona lett, majd a megfelelő katonai képzésen túlesve, nehézfegyverzetű gyalogos, azaz [[hoplita]] lett.
 
Fiatalkorában valószínűsíthető, hogy apja mellett segédkezett, addig míg [[Kritón]] "bele nem szeretett lelki szépségébe",<ref>Diogenész Laertiosz: Híres filozófusok élete II. V. 21.</ref> és tanítványául nem fogadta. Diogenész Laertiosztól tudjuk meg azt is, hogy Szókratész nevelői [[Anaxagorasz]], [[Damon]] és [[Arkhelaosz (filozófus)|Arkhelaosz]] voltak, ez utóbbinak ''erómenosz''a is volt.<ref>Akkoriban ha két férfi között szerelmi viszony alakult ki, az idősebbet ''erasztész''nek, a fiatalabbat pedig ''erómenosz''nak, vagyis ''szeretett''nek, ''imádott''nak nevezték.</ref>
13. sor:
[[Fájl:Jacques-Louis David - Moartea lui Socrate.jpg|300px|bélyegkép|jobbra|[[Jacques-Louis David]] festménye Szókratész haláláról]]
 
Szülővárosát ritkán hagyta el. A [[peloponnészoszi háború]]k idején az arisztokrata párt hangadói közt tartották számon, bár közvetlenül soha nem politizált. [[432]]-ben további kétezer athénival együtt Szókratészt is behajózták, és Poteidaiába, az északgörögországiészak-görögországi városba küldték harcolni. Nyolc évvel Poteidaia ostroma után a [[beóták]] ellen harcolt. Majd negyvenhét évesen ismét hadba szólították, így részt vett az amphipoliszi hadjáratban. Szókratész átélte kora politikai válságait, a perzsa háborút, a Peloponnészoszi háborút, a vereséget a spártaiaktól. Látta, hogy a háború lezüllesztette a görög társadalmat. ÖŐ mint ezeknek az eseményeknek részese és tanúja küzdött az erkölcsi megújulásért. De nemcsak tanította ezt, hanem hitt is benne, egyénisége és élete is tanítás volt. Még a komédiaíró [[Arisztophanész]] is azt írja róla, hogy "még„még az éhség sem alacsonyította le hízelgővéhízelgővé”." Ezért ő és egész iskolája az erkölcsi reform gondolatából indult ki. Az ő szemlélete már teljesen az ember felé fordult. Ahogy Cicero írta róla, "lehozta„lehozta a filozófiát az égből a földre és bevitte a házba "házba” (''Tusculanae disputationes'', V.4) vagy mint [[Diogenész Laertiosz]] írta: "kivitte„kivitte a köztérre"köztérre” (II,21).
 
A háborúk végeztével, a [[harminc zsarnok]] uralmának megdöntése után – koholt vádak alapján<ref>Újabb kutatások szerint [http://index.hu/tudomany/tortenelem/2009/06/10/szokrateszt_jogosan_vegeztek_ki/ Szókratészt jogosan végezték ki] – [[Index.hu|Index]], 2009. június 10.</ref> – halálra ítélték Kr. e. 399-ben. Elutasította a száműzetést és kiitta a [[bürök]]poharat. (Lásd: [[Platón]]: ''[[Phaidón (dialógus)|Phaidón]]'', ''[[Szókratész védőbeszéde|Apológia]]'')
 
Nem alapított iskolát, hanem sétálva, beszélgetve vezette rá céltudatos módszerével hallgatóit az erkölcsi igazságok felismerésére. Ellenzői azzal vádolták, hogy rossz hatással van a fiatalokra. Saját írásos műve nem maradt fenn, elsősorban tanítványa, [[Platón]] [[dialógus]]aiból, [[Xenophón]] kortársa műveiből, illetve [[Arisztophanész]] és [[Arisztotelész]] írásaiból ismerjük.