A szociálistársadalmi igazságosság egy csoport (általában egy [[társadalom]]) olyan ideálját[[ideál]]ját jelenti, amelyben a javak elosztása ezen csoportosulás etikaietnikai alapelveinek megfelelöenmegfelelően történik. Ezen alapelvek természetesen az idövelidő előrehaldtával és a társadalommal együtt változnak.
Az igazságosság nagyon régi fogalom, melyamely már az ókorban is foglalkoztatta a filozófusokat ([[Arisztotelész]]). A szociálistársadalmi igazságosság fogalma a XIX. században alakult ki a különféle szociális kérdések felmerülése kapcsán. Ezen témával részletesen elöszörelőször [[Luigi Taporelli d ´Azeglio]] foglalkozot 1845-ben megjelent könyvében. Késöbb [[XI. Pius Pápa]] foglalkozott a témával és ültette át a fogalmat a társadalmi rendrölrendről szóló katolikus szociáltanába.([[Quadragesimo anno]]) Az 1990-es évektöl egyre gyakrabban hallani a nyugat-európai politikában és elterjedt az a nézet, hogy a szociálistársadalmi igazságosság minden demokratikus társadalom feltétele, mások ugyanakkor csak kiüresedett szófordulatnak tartják. Az elsöelső filozófiai mümű például, amely ezt a fogalmat tartalmazza, a "szociálistársadalmi igazságosság illúziájról" beszél. (Friedrich August von Hayek, The Mirage of Social Justice, London 1976).
