„II. Alexiosz bizánci császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
7. sor:
Az ellenállás egy uralkodóházon belüli összeesküvésben öltött testet: Alexiosz féltestvére, [[Maria Komnéné]] és férje, a [[thesszaloniké]]i [[pronoia]]birtokos [[Montferrati Renier]] [[kaiszar]] (görög nevén Ióannész) utcai harcokat robbantott ki a fővárosban, de ezt leverték. Helyzetének megerősítése érdekében a régensnő III. Bélához fordult, aki még abban az évben elfoglalta [[Branicsevo|Barancsot]] és [[Belgrád]]ot. Keleten sem volt jobb a helyzet: [[II. Kilidzs Arszlán]] [[Ikóniumi Szultánság|ikonioni szultán]] szeldzsukjai ugyanekkor elfoglalták [[Kütahya|Kotüaiont]] és a [[piszidia]]i [[Szozopolisz]]t. [[1183]]-ban pedig a [[szerbek]] is fellázadtak: velük szövetségben a magyarok egészen [[Szófia|Szófiáig]] törtek előre [[Niš]]en át.
Az ellenállás [[I. Andronikosz bizánci császár|Andronikosz Komnénosz]], Mánuel Iszaakiosz nevű testvérének a fia körül összpontosult. A latinellenességéről ismert Andronikosz ekkor [[Pontosz]] helytartója volt. [[1182]] tavaszán ért támogatóival [[Khalkédón]]ba, és [[Andronikosz Kontosztephanosz]] flottaparancsnok átállásával akadály nélkül kelhetett át a [[Boszporusz]] túlpartjára. A hírre a lakosság fellázadt, és a latin lakosság ellen fordult: a népharagnak mintegy 60 000 nyugati esett áldozatul. A mészárlást az eliten belüli tisztogatás követte: Andronikosz Alexiosszal kivégeztette az anyacsászárnét, illetve megmérgeztette Maria Komnénét és a férjét. Alexiosz prótoszebasztosz is vérpadon végezte. Végül [[1183]] szeptemberében társcsászárrá koronáztatta magát, és a következő hónapban megfojtatta Alexioszt, akinek testét a tengerbe vettette. Jegyesét (vagy [[Türoszi Vilmos]] szerint feleségét), [[Franciaországi Ágnes]]t is feleségül vette.
== Külső hivatkozások ==
| |||