„Esztergom-Kertváros” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
[[1840]]. [[június 16]]-án a pénzhiánnyal küzdő Esztergom Nixbród (a mai Kertváros egy része) eladását tervezte, de végül elállt szándékától.<ref>Pifkó Péter: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig</ref>
Az 1890-es években Heye Herman alapított üveggyárat Esztergomtól délre, az Őrhegy (Mai Strázsa-hegy) mellett 40 holdnyi területen, ami munkalehetőséget biztosított a helyieknek. Később 1500 kataszteri holdon harcászati lőteret alakítottak ki az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] számára. Az [[1890-es évek]]ben az üveggyárat a katonai kincstár vette át, és átalakították katonai táborrá. az épületeket raktárnak, barakknak használták. Innen ered az Esztergom-Tábor elnevezés. Egyes részeit Kenyérmezei-majornak, Zsalazsonnak nevezték. Itt gyakorlatoztak a [[budapest]]i IV. és a [[pozsony]]i V. hadtest katonái. A városi képviselő-testület 1907-ben 30 évre bérbe adta a az itteni legelőket harcászati lőgyakorlatra, illetve barakktábor létesítésére. 1910-ben József főherceg és Frigyes főherceg is látogatást tettek a kenyérmezői katonai táborban. A terület az [[első világháború]] alatt kezdett benépesedni, amikor itt állították fel Magyarország legnagyobb hadifogolytáborát 1914. augusztus 27-én. A hatalmas barakkokban egyenként 600 ember fért el. A tábor a háború alatt folyamatosan terjeszkedett. Raktárak, tiszti házak, újabb barakkok, uszodák, szennyvíz-tisztítótelep és imaház épültek. Megvalósult a melegvízellátás. Az első világháborúban a hadifogolytáborban összesen kétmillió ember raboskodott, és több mint 70 ezren haltak meg, nagyrészük a szerb foglyok között kitört kolerajárványban. A tábor állandó létszáma 100–120 ezer fő volt. Azokat a foglyokat akiket nem tudtak elhelyezni [[Dunaszerdahely]]re szállították. A barakk-kórház 1914 decemberében készült el, és csak a szigorú karanténnak köszönhető, hogy a járvány nem terjedt ki a városra. Következő évben a tífuszjárvány tizedelte meg a földbe ásott barakkok lakóit. Ekkor a földkunyhók helyére állandó épületeket emeltek. A tábor 1918 novemberében szűnt meg. Ekkor már csak 40 ezer fogoly lakta. Az őrök és a foglyok mindent széthordtak vagy elpusztítottak.<ref>Egy elfelejtett temetőről – Helytörténeti pályamunka a Város- és Faluvédők Szövetsége pályázatára (az egész világháborús szakaszhoz)</ref> A háború befejeztével a szalézi rend iskolát alakított ki a területen. [[1938]]-ban a Szent István jubileumi év alkalmával azonban a terület összefoglalóan az ''Esztergom-Szentistvánváros'' nevet kapta, majd ''Esztergom-Kertváros''ra változtatták nevét. Az [[1940]]. évi népszámláláskor már 2000-en laktak a területen. A második világháború alatt Esztergom legjobban károsodott városrésze volt. A háború után felmerült, hogy a szomszédos [[Dorog]] nagyközséghez csatolják. [[1947]]–[[1948|48]]-ban a Belügyminisztérium népszavazást rendelt el, amely két részből állt. Az Esztergom óvárosához közelebb eső területeken 1947 őszén tartották a referendumot. Ezen a 242 szavazó családból 209 az Esztergom mellett szavazott, míg 33 család Doroghoz csatlakozás mellett voksolt. Az [[1948]]. [[május 9.|május 9-én]] a városrész déli, Doroghoz közelebb eső része szavazhatott. Összesen 172 család voksolt, 105 Esztergom, 67 Dorog mellett. Ezután Kertvárost hűséges városrészként emlegették. A szocializmus évei alatt katonai lőtér működött, a tankállások ma is jól láthatóak a városrész északi szélén. Mára a városrészen lévő egykori laktanyákat lakóparkká alakították, az egykori lőtér területét pedig tűzoltóság kapta meg gyakorlatozás céljára. A [[Magyar Honvédség]] Kiképzés Technikai Ellátó és Szolgáltató Központja is itt található. 2007. június 28-án Kertvárosban adták át egy tizennégyezer négyzetméteres telken a 1,5 milliárd forintból felépült [[Komárom-Esztergom megye|megyei]] pszichiátriai otthont.
 
Kertváros egyetlen közművelődési intézménye a [[Féja Géza Közösségi Ház]], aminek elődjét – a Tábori kultúrházat – a negyvenes években alapították. 2007 júniusában renoválták az épületet. A névadó, [[Féja Géza]] 1927-től az Esztergom-tábori Fiúnevelő Intézet igazgatóhelyettese volt.