„Liptóújvár” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VolkovBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: pl:Liptowski Hradek
Doncsecz (vitalap | szerkesztései)
35. sor:
 
==Története==
Liptóújvár környéke már a bronzkorban is lakott volt, a [[lausitzi kultúra]] temetői kerültek elő. Várát 13. század végén Doncs mester a Balassák őse építtette. Először 1262-ben említik ''"castro Lippo"'' néven. [[1341]]-ben ''"Ujwar"'', [[1360]]-ban ''"Haraduk"'', [[1476]]-ban ''"Novum castrum"'', [[1503]]-ban ''"castrum Hradek"'' alakban említik a korabeli források. Királyi vár, majd birtokosai gyakran változtak. [[1433]]-ban elfoglalták a [[husziták]]. [[1441]]-ben Rikolf, [[1450]]-ben a Komorovszky, [[1453]]-ban a Pongrácz család, [[1462]]-ben Szapolyai István lett a birtokosa. A Szapolyaiak egészen [[1527]]-ig birtokolták a várat, mely ekkor a Thurzóké lett. [[1528]]-ban [[Batthyány Ferenc (horvát bán)|Batthyány Ferenc]], [[1533]]-ban Pekry Lőrinc, [[1554]]-ben Balassa János, [[1601]]-ben Sándorffy Miklós, [[1604]]-ben Pográny Benedek, [[1623]]-ban Osztrosics István, [[1671]]-ben a király, [[1703]]-ban Liechtenstein János, majd halála után újra a király volt a birtokosa. [[1709]]-ben már rom volt.
 
A település elődje a 13. századi ''"Belszko"'' nevű település volt, melyet [[1341]]-ben ''"Belezka"'' néven említenek. A mai település csak a [[18. század]] elején keletkezett az itteni só-, vas- és rézlerakat körül, a liptóújvári uradalom királyi alkalmazottai hozták létre. [[1768]]-ban Európában Liptóújvár erdészeti iskolája nyílott elsőként, és több erdészeti vállalat is működött itt. [[1784]]-ben 26 házában 294 lakos élt. [[1792]]-ben a helyiek rézhámort és nagyolvasztót építettek. [[1805]]-ben kamarai városi rangra emelték országos vásártartási joggal. A vági tutajozás kiindulóhelye lett, fát, vasércet, rezet, sajtot szállítottak. [[1828]]-ban 61 háza és 414 lakosa volt. A [[19. század]] közepére faipari központ lett, jelentős munkásmozgalommal, majd az antifasiszta ellenállás egyik központja.