LaVey a Sátáni Bibliában kifejti, hogy miért nem hívják egyszerűen humanizmusnak (esetleg egoizmusnak) a sátánizmust, hiszannak ellenére, hogy ez is az egyén fontosságát hangsúlyozza (ld. [[reneszánsz]]/[[humanizmus]]). Legfőbb érve, hogy a humanizmus nem vallás, míg a sátánizmus egyértelműen az, rendelkezik dogmatikával és rítussal.<ref>{{cite book |last=Anton |first=LaVey |authorlink=Anton Szandor LaVey |title=The Satanic Bible |publisher=Avon |pages=50}}:''"A humanizmus nem egy vallás, pusztán egy életforma, ceremónia és dogma nélkül. A sátánizmusnak megvan a saját ceremóniája és dogmatikája. A dogma [...] szükséges."''</ref> LaVey szeint "a dogma szükséges" ahhoz, hogy az egyén érzelmileg is elfogadhassa azt, mit már észérvek alapján elfogadott<ref>{{cite book |last=Anton |first=LaVey |authorlink=Anton Szandor LaVey |title=The Satanic Bible |publisher=Avon |pages=53}}:''"Egy dolog elfogadni valamit észérvek alapján, de elfogadni ugyanazt érzelmileg is egészen más. A dogma szolgáltatja az ember számára a szükséges fantáziát."''</ref>. A dogma és a ceremónia szolgáltatja a fantáziát az említett érzelmi elfogadáshoz.
