„Csíksomlyói Római Katolikus Gimnázium” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[[Mária Terézia]] 1773-as rendeletét követően, amely a német nyelvet tette kötelezővé az oktatásban, az iskola tanulóinak száma jelentősen apadt.
 
[[Bándi Vazul ]], a gimnázium egykori tanára, és 1891-1900 között igazgatója, 1896-ban kiadott, a Csíksomlyói Római KatolikusKatholikus Főgimnázium története címet viselő, rendkvülrendkívül részletes, alaposan dokumentált iskolatörténeti monográfiájában beszámol arról is, hogy 1815-re az iskola épülete nagyon rossz állapotba került. Az épület főgondnoka, Sándory Mihály főkirálybíró elkészítette a javítási munkák költségvetését.
 
1830-ban a szeminárium bővítésével párhuzamosan felvetődött a gimnázium bővítésének gondolata is.
1857-től rendre megnyíltak az V., VI., VII. osztályok.
 
1858-ban [[Haynald Lajos]]erdélyi püspök támogatásával P. [[Simon Jukundián]] zenetanár, több közismert egyházi ének szerzője, Csíksomlyón kántor- és tanítóképzőt alapított, amelynek 25 évig volt igazgatója. A gimnázium mellett működő tanítóképzőben tanultak a XIX. század második felének és a XX. század első felének jól képzett kántortanítói.
1873-ban [[Imets Fülöp Jákó ]]akkori igazgató buzgólkodásának köszönhetően 8 osztályossá, azaz főgimnáziummá fejlesztették az iskolát.
 
1888-ban aza gimnázium épületépülete nagyobb átalakításon ment át újból, amikor a szeminárium részére megvásárolták a megüresedett székházat[[csíksomlyói székház]]at. Így a régi épület délkeleti szárnyát 14 méterre kitoldották, és Löwinger Miksa mérnök terve szerint több közfalat lebontottak, illetve áthelyeztek. Az így átalakított szárnyban rendezkedett be a gimnázium. Az északnyugati részét 8 teremmel a tanítóképző kapta meg.
 
Az 1889–1890-es tanévi oktatás már az új épületben kezdődött. Közben egyre nőtt a gimnáziumi tanulók száma és az 1900-as évek elején újra elengedhetetlen volt a bővítés és a korszerűsítés.
Közben egyre nőtt a gimnáziumi tanulók száma és az 1900-as évek elején újra elengedhetetlen volt a bővítés és a korszerűsítés.
 
Az 1890-es években egyre gyakrabban vitatták meg a gimnázium Csíksomlyóról Csíkszeredába való átköltöztetésének kérdését. A döntést hosszas vita előzte meg.
 
1911-ben az iskola átköltözött Csíkszeredába, a kor elvárásainak megfelelően felépített új, szecessziós stílusú, impozáns palotába, a mai [[Márton Áron Gimnázium ]]épületébe. A gimnáziumot 1911-ben a ferencesek átadták az egyházmegyének. A Csíkszeredába költöztetett középiskola 1948-ig működött római katolikus gimnáziumként.
A Csíksomlyón megüresedett épületet megvásárolta a Csíki Magánjavak a közben megalakult árvaház számára, amely újabb átalakítások után 1913-ban kezdte meg működését.
 
*Endes Miklós: Csík, Gyergyó- Kászonszékek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1929.
*Nagy Imre: A csíksomlyói tanoda és növelde. In: Gyulafehérvári füzetek. Gyulafehérvár, 1862.
*Szlávik Ferenc: A csíkszeredai róm. kath. főgimnázium. In: A Székelyföld és székely nagyjaink. Kézdivásárhely, é.n.
220

szerkesztés