„Mátray Gábor” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
lektorálandó - nem Pallasból van, véletlenül?
1. sor:
'''Mátray Gábor''' (eredeti családneve ''Rothkrepf'') ([[Nagykáta]], [[1797]]. [[november 23.]] – [[Budapest]], [[1875]]. [[július 17.]]) író és [[zeneszerző]], az [[MTA]] tagja.
 
{{lektor}}
==Életpályája==
[[1797]]. november 23-án született Nagykátán, egy Pest megyei mezővárosban, Rothkrepf József német származású, de magyar érzelmű {{forrás}} iskolai tanító gyermekeként. 1804-ig szülővárosában és a közeli Tápiószecsőn nevelkedett, ekkor azonban apját a pesti magyar iskola tanítójává nevezték ki, így a család odaköltözött. Ettől kezdve Mátray, egy hosszú bécsi tartózkodástól eltekintve haláláig Pesten élt, ott végezte alapfokú, gimnáziumi és egyetemi (jogi) tanulmányait, majd egész életében Pesten munkálkodott. [[1812]]-ben, gyerekfejjel írt kísérőzenét a Csernyi György című színműhöz, amely zenét a szakemberek a legrégibb, fennmaradt magyar daljátékkíséretként tartják számon. [[1814]]-ben mint tanító [[Pest]]en működött, 1816 és 1830 között nevelő volt [[Prónay Simon]] bárónál és [[Széchenyi Lajos]] grófnál Bécsben. Ezután Pesten telepedett le. 1828 és 1832 között írta A' Musikának Közönséges Története című munkáját, aminek eredményeképpen 1833-ban az MTA levelező tagjává választották. [[1833]]-ban megindította ''[[Regélő-Honművész]]'' címen az első magyar szépirodalmi folyóírást (két társlapról van szó), amely [[1841]]-ig működött, utána Pesti Divatalap néven Vacott Sándor vette át. [[1837]]-ben jegyzőként részt vett a neves könyvgyűjtő, Jankovich Miklós hatalmas gyűjteményének átvételében és feldolgozásában a Széchényi Könyvtár számára. Amikor a [[Nemzeti Színház|nemzeti színház]] [[1837]]-ben megnyílt, a színházi megyei bizottság őt választotta meg igazgatónak, de ez állásban csak rövid ideig maradt. [[József nádor]] a múzeum egyes gyűjteményeinek rendezésével őt bízta meg; s [[1846]]-ban a Széchenyi-könyvtár őrévé nevezte ki, s e hivatalát közel 30 évig viselte; a zene terén is kiható tevékenységet fejtett ki. Régi [[kódex]]ekből ő betűzte ki legelőször [[Tinódi Lantos Sebestyén|Tinódi Sebestyén]] dalait s más régi magyar énekeket, melyeket 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia ki is adott. Ő rendezett hazánkban legelőször történeti hangversenyeket s ő adta ki először a nagyobb magyar népdalgyűjteményeket. Mint a [[Nemzeti Zenede|nemzeti zenede]] igazgatója, lankadatlan munkásságot s ügybuzgalmat fejtett ki s e téren érdemei elévülhetetlenek. Az [[1850-es évek]]ben az összes magyar dalok kiadását tervezte magyar és német nyelven zongorakísérettel, de a vállalkozásából csak néhány füzet jelent meg, pártoláshiány s a kiadási költségek nagysága miatt.
 
==Külső hivatkozások==