„Esztergomi Főkáptalani Levéltár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
A Főkáptalan Levéltárának helye a középkorban az esztergomi Várhegy volt, melyen az iratokat feltehetően több helyen – és nem csak a székesegyház sekrestyéjében – őrizték. Amikor [[a középkori Szent Adalbert székesegyház]] valamikor [[1188]]–[[1198]] között leégett, az iratok egy része is elpusztult.
 
Mivel a levéltár legkorábbi eredeti oklevele [[1157]]-ből, tehát a nagy tűz előtti időből származik, bizonyítja, hogy az iratokat nem egy, hanem több helyen őrizték. [[1304]]-ben, amikor Vencel cseh király, magyar trónkövetelő elfoglalta az [[esztergomi vár]]at, a kincstárat a levéltárral együtt kifosztotta. Mielőtt a török 1543-ban elfoglalta Esztergomot, mindkét levéltárat a kincstárral és a könyvtárral együtt elköltöztették [[Nagyszombat]]ra, ahol [[Forgách Ferenc]] érsek új épületet biztosított nekik. A levéltárakat többször is rendezték: 1608-ban Forgách, [[1699]]-ben [[Kollonich Lipót]], [[1726]]-ban pedig [[Esterházy Imre]] érsek megbízásából, majd [[1765]]-ben amikor Barkóczy Ferenc érsek a székhelyet vissza kívánta helyezni Esztergomba. Ekkor kötötték be a Főkáptalani Magánlevéltár számos iratát is a könyvtár egykori kódexeinek lapjaiba. Míg a 18. században a prímási levéltár Pozsonyba költözött, a főkáptalani levéltár maradt Nagyszombaton.<ref>Strigonium antiquum VII. - A prímási palota története</ref> Végül [[1820]]-ban [[Rudnay Sándor]] hercegprímás az érseki székhelyet Esztergomba helyezte vissza. Megindult a különböző intézmények, így a levéltárak költöztetése is. [[2006]]-ra elkészült az ószeimunáriumószeiminárium felújítása, és itt kapot korszerű, a 21. század igényeit is kielégítő helyet a levéltár.
 
==A levéltárban található==