„Rozgonyi csata” változatai közötti eltérés

| ok =

| területváltozások =

| haderő1 =

| haderő2 =

A '''Rozgonyi csata''' [[Károly Róbert]] országegyesítő háborújának legjelentősebb csatája volt, melynek során a király [[1312]]. [[június 15.|június 15-én]] a [[Kassa|Kassához]] közeli [[Rozgony]] mellett legyőzte [[Aba Amadé]] fiainak seregét.

 

A [[13. század]] közepén kezdődött [[Magyarország]]on az a folyamat, melynek eredményeképpen az ország területének nagy része néhány tartományúr – kiskirály, vagy oligarcha – hatalma alá került. A folyamat időben egybeesett – és a kölcsönhatások következtében annak részben oka, részben következménye volt – az országot több mint négyszáz éven át irányító Árpádok hatalmának hanyatlásával. Így, mikor [[III. András]]sal az [[Árpád-ház]] kihalt, a feudális magyar állam fennállásának legsúlyosabb válságát élte át. A magyar trónra pályázók között egyetlen olyan jelölt sem volt, aki döntő támogatást tudhatott volna maga mögött. A végül királlyá koronázott [[Vencel magyar király|Vencel]], majd [[Ottó magyar király|Ottó]] is kénytelen volt elhagyni az országot. [[1307]] végére a magyar trónra pályázók közül már csak egyetlen jelölt maradt, a pápa és néhány magyar főúr támogatását élvező [[Károly Róbert]]. Az [[1308]]. [[november 27.|november 27-én]] tartott pesti országos gyűlés királlyá választotta az Anjou-házból származó uralkodót és [[1310]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] a király magyar szokásjognak megfelelő koronázása is megtörtént, azonban a tartományurak hatalma továbbra is csorbítatlanul fennállt.

Ezt mutatja az a körülmény is, hogy [[1311]]. [[június 25.|június 25-én]] az egyik legnagyobb hatalmú tartományúr, [[Csák Máté]] megtámadta [[Buda|Budát]] és ennek következtében a magyar király kénytelen volt székhelyét [[Temesvár]]ott berendezni. Károly kezdetben békésen kísérelte meg rendezni a viszonyokat, a pápai legátus tárgyalásai és a főpapok egyházi büntetései azonban rendre hatástalanok maradtak, így nyilvánvalóvá vált, hogy a kiskirályok hatalmát csak fegyveres erővel lehet megtörni. Mivel az oligarchák csak ritkán léptek fel közösen, elszigeteltségük lehetőséget nyújtott arra, hogy a központi hatalom egyenként próbálja legyőzni őket. Károly az ország egyesítéséért vívott háborújában elsősorban az egyházra és a köznemességre támaszkodhatott. Az egyházi támogatás nem csak erkölcsi természetű volt, mert az országban akkor mintegy harminc rendházzal rendelkező [[Johanniták|Johannita Lovagrend]] jelentős katonai erőt képviselt.

 

Aba Amadé 1301 óta Károly híve volt, a király azonban politikai érdekeit követve a meggyilkolt Amadé fiai<!--János, Miklós, Dávid, László--> és Kassa városa között kialakult konfliktusban egyértelműen a város mellé állt. A Tamás esztergomi érsek és István veszprémi püspök közvetítésével, [[1311]]. [[október 3.|október 3-án]] a felek között megkötött szerződés gyakorlatilag az oligarchacsalád hatalmának végét jelentette. A kikényszeríttet megegyezést Amadé utódai nem szándékoztak betartani, ezért nyíltan szakítottak az uralkodóval és segítséget kértek az ország északnyugati részét uralma alatt tartó [[Csák Máté]]tól. [[Csák Máté]] mintegy 1700 cseh zsoldosból és familiárisainak egy részéből álló hadat küldött az Amadé-fiak segítségére, akik az így megerősített seregükkel megtámadták Kassát. A támadás hírére Károly Róbert is a város közelébe irányította hadseregét. A két sereg [[Rozgony]] mellett ütközött meg.

 

Az oligarchák Balassa Demeter és Aba nembeli Nagy (vagy Szép) Aba vezetése alatt álló serege túlnyomó részben nehézlovasságból állt, míg a király seregében jelentős számú gyalogos katona is volt. Az Amadé-fiak seregének frontális támadása után az ellenfelek a centrumban próbáltak meg döntést kicsikarni. Szárnyakon vívott harcról, vagy átkarolási kísérletről nem írnak a források. A tartományúri hadsereg erőfölénye tudatában feltehetően egyetlen erőteljes rohammal kívánt végezni a király seregével. A leghevesebb küzdelem a királyi zászló körül alakult ki. Csák nembeli Györke, királyi zászlótartó el is esett a csatában és a király a [[johanniták]] zászlaja alatt harcolt tovább. A királyi sereg már nagy veszteséget szenvedett, amikor a [[Szepes vármegye|szepesi]] és [[kassa]]i gyalogság oldalba támadta a már győztesnek látszó Amadék seregét. A seregvezérek a váratlan oldaltámadás során elestek és ez annyira megzavarta az oligarchák hadseregét, hogy megfutottak a csatatérről. A csatában elesett Amadé nádor két fia, Miklós és Dávid is. A magyar hadtörténelemben ez volt az első csata, amikor a gyalogság döntő sikert ért el a nehézlovasság ellen.

 

A győzelem csak az első állomás volt [[Károly Róbert]] tartományurak elleni küzdelmében, így jelentősége is csak a későbbi események ismeretében mérhető fel. Ez a küzdelem, még hosszú ideig tartott, de a rozgonyi csata után jelentősen megnőtt a király tekintélye, csapatai egymás után foglalták el az Amadé fiak kezén lévő várakat és az ország északkeleti felén a lengyel határig terjesztette ki uralmát. A legnagyobb ellenfélnek tekintett [[Csák Máté]] katonai erejét a csatavesztés nem törte meg, de a keleti irányú terjeszkedés lehetőségét lezárta előtte, így hatalma hanyatlani kezdett. [[1321]]. [[március 18.|március 18-án]] bekövetkezett halála után elhárultak az akadályok a magyar feudalizmus újjászervezésének útjából.

 

* Borosy Ambrus: A rozgonyi csata (Rubicon, 2002/2)

* Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában, Gondolat – 1987, ISBN 9633817761

 

 

[[en:Battle of Rozgony]]

[[sk:Bitka pri Rozhanovciach]]