„Haranghy Jenő” változatai közötti eltérés

Az [[Iparművészeti Főiskola|Országos Magyar Iparművészeti Iskolában]] és a [[Nagybányai művésztelep|Nagybányai festőiskolában]] tanult. Mesterei: [[Helbing Ferenc]], [[Révész Imre]], [[Simay Imre]] voltak. Első ízben [[1916]]-ban a [[Műcsarnok]]ban állított ki. Az [[Iparművészeti Főiskola|Iparművészeti Iskolában]] 1915-18 között tanársegéd, majd mint tanár működött, 1934-ig a díszító festői, utána a grafikai szakosztályon (amelynek 1945-ig vezetője volt). [[Franciaország]]ban, Spanyolországban, Németországban, [[Olaszország]]ban és Etiópiában járt tanulmányúton. Rendkívül termékeny alkotó volt. Az alkalmazott grafikai műfajok (plakát, bélyeg, ex libirs) mellett művészi sokszorosító eljárásokat (rézkarc, litográfia) is művelte. legismertebb bélyegtervei az 1923. évi Petőfi sorozat 40 koronás, valamint az 1927. évi Replüő soroztsorozat álló alakú címletei voltak. Mintegy 200 könyvhöz készített illusztrációt, illetve borítótervet (Csokonai, Madách, Vörösmarty, Móricz, Kipling, Cooper, La Fontaine és mások műveihez). Tagja volt a [[KÉVE]] művészcsoportnak, az Iparművészeti Társulatnak, a MAPE művészegyesületnek. Tanítványait nem korlátozta másfajta törekvéseikben. Közéjük tartozott [[Reich Károly]], [[Márk Tivadar]], [[Gönczi-Gebhardt Tibor]], [[Ameigo Tot]], [[Szántó Piroska]], Varga Mátyás. 1935-ben 14 freskót festett a [[dorog]]i plébániatemplom részére. 1941-ben a Műcsarnok timpanonjának mozaikját tervezte. 1945 után a [[komló]]i filmszínház számára készített falképeket. 1923-ban, 1925-ben és 1943-ban volt gyűjteményes kiállítása.

==IrodalomForrások==