„I. Rómanosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: la:Romanus I Lecapenus; kozmetikai változtatások
1. sor:
[[FileFájl:Romanus1.jpg|thumb|300px|I. Rómanosz [[follis]]a]]
'''I. Rómanosz Lekapénosz''' ([[870]] körül – [[Prote]], [[948]]. [[június 15]].) a [[Bizánci Birodalom]] örmény származású [[Bizánci császárok listája|császára]] (uralkodott [[920]]. [[december 17.|december 17-étől]] [[944]]. [[december 16.|december 16-ig]]). Közrendűből emelkedett flottaparancsnokká, majd lányát [[VII. Konstantin]]hoz adva feleségül előbb kaiszari, majd császári rangot szerzett. Uralkodása alatt a sokat tett a birodalom megerősítéséért mind a nyugati, bolgár, mind a keleti, arab határvidéken, megteremtve az alapot a későbbi nagy hódításokhoz.
 
34. sor:
A keleti front a határ középső, felső-mezopotámiai és északi, arméniai részén húzódott. A jeles bizánci hadvezér, [[Jóannész Kurkuasz]] [[931]]-ben ideiglenesen, majd [[934]]. [[május 19]]-én hosszabb távra megszerezte az évszázados problémát jelentő [[Malatya|Meliténét]], kijjebb tolva a birodalom határait. Kurkuasz Arméniában súlyos vereséget szenvedett [[938]]-ban egy újonnan fellépő, fiatal arab hadvezértől, [[Nászir ad-Daula]] [[moszul]]i emír öccsétől, akit [[Szajf ad-Daula]]ként ismert meg a világ, miután [[945]]-ben megszerezte magának az [[aleppó]]i emírséget. Szajf ad-Daula diadalát követően számos arméniai és [[ibéria]]i területet hódoltatott, majd [[940]]-ben [[Kolóneia]] vidékét pusztította végig. Bizánc nagy szerencséjére azonban ezután évekre kénytelen volt visszavonulni, hogy részt vegyen a kalifátus körüli politikai harcokban, melyek eredményeképpen végül Aleppó emírjévé válhatott. A császárság így fel tudta venni a harcot a váratlan kijevi támadásokkal [[941]]-[[943]]-ban.
 
Jóannész Kurkuasz 943-ban tért vissza a keleti határra, és páratlan diadalsorozatot aratott: gyors hadjáratában elfoglalta [[Felső-Mezopotámiában]] [[Silvan|MartüropoliszMartüropoliszt]]t, [[Diyarbakır|Amidát]], [[Dara (Törökország)|DaraszDaraszt]]t és [[Nusaybin|Niszibiszt]], majd kemény ostrom alá fogta [[Şanlıurfa|Edesszát]]. A várost ugyan nem sikerült bevennie, de a legendás [[Mandülion]]t, Krisztus csodatévő, „nem emberkéz készítette” képét megszerezte a muszlimoktól. A hatalmas presztízst jelentő diadalt [[944]]. [[augusztus 15]]-én pompás ünnepségekkel ünnepelték meg [[Konstantinápoly]]ban. A sikerek több arab törzset a keresztség felvételére és a birodalomba településre ösztönöztek, elősegítve a későbbi nagy hódításokat.
 
==== Kijevi kapcsolat ====
42. sor:
== A Lekapénoszok felemelkedése és bukása ==
 
[[FileFájl:BodrumCamii20070529 01.jpg|thumb|250px|A Lekapénoszok temetkezési helye, a Rómanosz által építtetett Mirülaion-templom az [[Oszmán Birodalom|oszmán]] idők óta [[Bodrum-mecset|mecsetként]] szolgál]]
Rómanosz császárrá válva rövidesen gondoskodott az utódlásról. [[921]]. [[május 20]]-án Khrisztophorosz nevű fiát második császárrá koronázták, ami azt jelentette, hogy az eredetileg trónt birtokló, még mindig fiatal VII. Konstantin végképp súlytalanná vált, mint harmadik uralkodó. Rómanosz halála esetére Khrisztophorosz örökölte volna a császári bíbort, háttérbe szorítva a Makedón dinasztiát. [[924]]. [[december 25]]-én két másik Lekapénosz-fi, Sztephanosz és Kónsztantinosz is császári méltóságra emelkedett, bár ők nem előzték meg rangban Konstantint. Rómanosz negyedik fiát, Theophülaktoszt egyházi pályára szánta, és [[933]]. [[február 3]]-án pátriárkává szenteltette akkor tizenhat esztendős gyermekét, aki értelemszerűen a császári akarat szolgai végrehajtója volt.
 
53. sor:
== Külső hivatkozások ==
{{commons|Category:Romanus I}}
*[[Georg Ostrogorsky]]: A bizánci állam története. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 9633893836963-389-383-6
 
{{Bizánci császár
80. sor:
[[ja:ロマノス1世レカペノス]]
[[ko:로마누스 1세]]
[[la:Romanus I Lecapenus]]
[[nl:Romanos I Lekapenos]]
[[pl:Roman I Lekapen]]