„Hibridizáció” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra |
a Bot: 4 írásjel átmozgatva a <ref> elé. (Hibakód: 61) |
||
3. sor:
A [[kémia|kémiában]] a '''hibridizáció''' a kémiai kötés leírására szolgáló egyik elmélet, a vegyértékkötés-elmélet módszere: az atomi pályák keverésével olyan új hibridpályákat hoz létre, melyek alkalmasak az atomok közötti kötés jellemzőinek leírására. A hibridpályák jól használhatók a [[molekulapálya|molekulapályák]] alakjának magyarázására.
A hibridizáció elméletét [[Linus Pauling]] vezette be,<ref>L. Pauling, [[J. Am. Chem. Soc.]] 53 (1931), 1367</ref>
A hibridizációs elmélet kvantitatív számításokra nem annyira alkalmas, mint a molekulapálya-elmélet. Különösen a ''d'' pályák bevonása esetén – például a koordinációs kémia és a [[fémorganikus kémia]] területén – lépnek fel nehézségek. Bár a hibridizációs sémák használhatók az [[átmenetifémek]] kémiájában, ezek általában nem annyira pontosak.
134. sor:
==A hibridizáció és az MO-elmélet==
A hibridizáció elmélete fontos része a [[szerves kémia|szerves kémiának]]. A magasabb szintű szerves kémiai könyvekben a molekulapálya-elmélettel együtt tárgyalják, bár eltérő okokból. Az egyik könyv megjegyzi, hogy a reakciómechanizmus felállításához olykor a kötés klasszikus elképzelése szükséges, amelyben 2 elektron megoszlik két atom között.<ref>''Organic Chemistry''. Jonathan Clayden, Nick Greeves, Stuart Warren, and Peter Wothers '''2001''' ISBN 0-19-850346-6</ref>
Bár a hibridizáció elmélete, vagy ismertebb nevén a vegyértékkötés-elmélet által használt nyelvezetet és képeket széles körbe használják a szintetikus szerves kémiában, a kötésnek ezt a fajta kvalitatív vizsgálatát a kémia többi ágában már nagyrészt felváltotta a molekulapálya-elmélet. A szervetlen kémiai leírásokban például a hibridizáció tanítása már csak a történeti lábjegyezetkben szerepel.<ref>G. L. Miessler and D. A. Tarr “Inorganic Chemistry” 3rd Ed, Pearson/Prentice Hall publisher, 2003. ISBN 0-13-035471-6.</ref><ref>Shriver, D. F.; Atkins, P. W.; Overton, T. L.; Rourke, J. P.; Weller, M. T.; Armstrong, F. A. “Inorganic Chemistry” W. H. Freeman, New York, 2006. ISBN 0-7167-4878-9.</ref>
==Hivatkozások==
|