„Daimjó” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  12 évvel ezelőtt
a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: következő módosítása: ar:داي-ميو)
a
A '''daimjó''' ([[japán nyelv|japánul]] 大名, [[magyar nyelv|magyar]] fordításban ''nagy név)'' a középkori [[Japán]]ban vidéki [[feudalizmus|feudális]] hadúr, az Edo-korszakban tartományi nagybirtokos. Hűbérbirtokaikon saját hadsereget tartottak, ők maguk azonban közletlenül függtek a [[sógun]]tól. Nem volt törvényszerű, de a legtöbb sógun és [[régens]] a daimjók közül került ki.
 
A sugo daimjók (守護大名), akik korábban tartományi kormányzók, sugok voltak, viselték először a daimjó címet. Hűbérbirtokaikon nemcsak politikai és rendfenntartói, de gazdasági hatalmuk is volt. Ezeket a kiváltságaikat a Muromacsi-korszak első évtizedeiben szerezték meg. A leghatalmasabb sugo daimjók a Siba-, HatakehamaHatakejama, Hoszokava- Jamana-, Óucsi- és Akamacu-klánokba tartoztak. A legnagyobbak több tartományt is uraltak.
 
A szengoku daimjók (戦国大名) legtöbbje régebben sugo daimjó volt, mint a Szatake-, Imagava-, Takeda-, Toki-, Rokkaku-, Óucsi- és Simadzu-családok. A korábban [[sugodai]]ként és helyetteseikként szolgáló Aszakura-, Amago-, Nagao-, Mijosi-, Csószokabe-, Dzsimbó-, Hatano-, Oda- és Macunaga-klánok tagjai is daimjói címet kaptak, de Szengoku-korszakban emellett számos ronin is daimjóvá vált.
Az Asikaga sógunátus kötelezte a daimjókat, hogy [[Kiotó]]ban telepedjenek le. A hadurak családtagjaikat és csatlósaikat, az úgynevezett [[sugodai]]kat bízták meg területeik ideiglenes vezetésével. Sokan a sugodaik közül is a fővárosba költöztek: ők megbízottakat neveztek ki helyettesítésükre.
 
Az Edo-korszak kezdetét jelentő [[1600]]-as szekigaharai csata után [[Tokugava Iejaszu]] a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) [[rizs]] termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulatkapcsolat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpan daimjók (親藩大名) rokoni kapcsolatban álltak a Tokugavákkal, a fudai daimjók (譜代大名) a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzama daimjók (外様大名) pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).
 
A szankin kótai (参勤交代) törvénnyel a Tokugavák megszabták, hogy a daimjóknak minden második évet [[Edo]]ban kell tölteniük. Ha a daimjó a hűbérbirtokán tartózkodott, családtagjait a fővárosba kellett küldenie maga helyett. Az állam ezzel az intézkedéssel növelte befolyását és felügyeletét a hadurak felett. Ezen felül nem építtethettek kastélyokat vagy hajókat és a katonaságukat is nagy mértékben korlátozták. Néhány daimjó ez és az ehhez hasonló törvények miatt Meidzsi császár uralma alatt a Tokugava sógunátus ellen küzdött.