„Kamassz nyelv” változatai közötti eltérés

Népköltészetének sajátos darabja – és sajnos egyben egyetlenegy megmaradt nagyobb példája – a „kamassz sirám”,<ref>{{cite book|author=Szilágyi N. Sándor|title=Világunk, a nyelv|series=Osiris könyvtár|publisher=Osiris |address=Budapes |year=2000|isbn=963-379-901-5|pages=207}}</ref> ezt 1914-ben rögzítette Kai Donner fonográfra. Adatközlője, (Avdajeka Andzsigatova volt,) az egyik volt az utolsók közül, akik még folyékonyan tudtákbeszélnitudták beszélni a nyelvet. A sirámban elpanaszolja: „Nagy nemzetségemből egyedül maradtam”, és a régi, elveszett életvitelüket is leírja, annak pusztulását. Ami ennek a dalszövegnek a hátterét illeti: a nyelvcserén túl, a kamasszok korábbi nomadizáló rénszarvastartása éppen ebben az időben lehetetlenült el immár annyira (rénszarvasjárvány, faluba költözés), hogy végleg fel kellett adni, de még visszaemlékeztek az emberek a régi nomád életükre, a nyári legelők fehér hegyormaira.<ref name=lament/>