Wikipédia

„Feynman-gráf” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
69 861 szerkesztés
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
69 861 szerkesztés
→‎Motiváció és történet: (angolból fordítva)
12. sor:
* minden vertex esetén a teljes négyesimpulzustérre integrálni kell
 
Miután a Feynman-gráfok perturbatív sorfejtésből származnak, nemperturbatív effektusokat nem lehet velük ábrázolni, így például az [[erős kölcsönhatás]] [[kötött állapot]]ait sem.
 
Értékes matematikai technológiájukon túl a Feynman-diagramok mély betekintést engednek a részecskék kölcsönhatásának természetébe. A részecskék minden általuk ábrázolható módon kölcsönhatnak. Történetesen a virtuális részecskék gyorsabban terjedhetnek, mint a fény, de mivel nem megfigyelhetőek, nem sértik a [[speciális relativitáselmélet]]et, viszont segítenek megőrizni a [[téridő]] [[kauzalitás]]át. Mindez szorosan kötődik a [[kvantumtérelmélet]] [[Feynman]] által kidolgozott [[funkcionál integrál]] formalizmusához (ld. [[útintegrál-formalizmus]]).
<!--
 
Az ilyen számolások naiv alkalmazása gyakran olyan diagramokhoz vezet, amiknek az amplitúdója végtelen, ami egy fizikai elméletben enm kívánatos. A problémát az okozza, hogy - hibásan - a részecskék önkölcsönhatását elhanyagolták. A [[renormálás]] technikája, amit Feynman, [[Schwinger]] és [[Tomonaga]] dolgozott ki először kompenzálja ezeket a végtelen kifejezéseket. A renormálás után a számítások gyakran nagy pontossággal rekonstruálják a kísérleti eredményeket.
However, being a perturbative expansion, [[nonperturbative]] effects do not show up in Feynman diagrams.
 
A Feynman-diagramokat és útintegrálokat a [[statisztikus mechanika]] is használja.
In addition to their value as a mathematical technology, Feynman diagrams provide deep physical insight to the nature of particle interactions. Particles interact in every way available; in fact, intermediate virtual particles are allowed to propagate faster than light. (This is due to the [[Uncertainty principle|Heisenberg Uncertainty Principle]] and does not violate [[special relativity|relativity]] for deep reasons; in fact, it helps preserve causality in a relativistic [[spacetime]].) The probability of each final state is then obtained by summing over all such possibilities. This is closely tied to the [[functional integral]] formulation of [[quantum mechanics]], also invented by Feynman&ndash;see [[path integral formulation]].
 
The naïve application of such calculations often produces diagrams whose amplitudes are [[infinity|infinite]], which is undesirable in a physical theory. The problem is that particle self-interactions are erroneously ignored. The technique of [[renormalization]], pioneered by Feynman, [[Julian Schwinger|Schwinger]], and [[Sin-Itiro Tomonaga|Tomonaga]] compensates for this effect and eliminates the troublesome infinite terms. After such renormalization, calculations using Feynman diagrams often match experimental results with very good accuracy.
 
Feynman diagram and path integral methods are also used in [[statistical mechanics]].
-->
 
==Az idő folyásának iránya==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Feynman-gráf”