„Feynman-gráf” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Motiváció és történet: (angolból fordítva) |
|||
12. sor:
* minden vertex esetén a teljes négyesimpulzustérre integrálni kell
Miután a Feynman-gráfok perturbatív sorfejtésből származnak, nemperturbatív effektusokat nem lehet velük ábrázolni, így például az [[erős kölcsönhatás]] [[kötött állapot]]ait sem.
Értékes matematikai technológiájukon túl a Feynman-diagramok mély betekintést engednek a részecskék kölcsönhatásának természetébe. A részecskék minden általuk ábrázolható módon kölcsönhatnak. Történetesen a virtuális részecskék gyorsabban terjedhetnek, mint a fény, de mivel nem megfigyelhetőek, nem sértik a [[speciális relativitáselmélet]]et, viszont segítenek megőrizni a [[téridő]] [[kauzalitás]]át. Mindez szorosan kötődik a [[kvantumtérelmélet]] [[Feynman]] által kidolgozott [[funkcionál integrál]] formalizmusához (ld. [[útintegrál-formalizmus]]).
Az ilyen számolások naiv alkalmazása gyakran olyan diagramokhoz vezet, amiknek az amplitúdója végtelen, ami egy fizikai elméletben enm kívánatos. A problémát az okozza, hogy - hibásan - a részecskék önkölcsönhatását elhanyagolták. A [[renormálás]] technikája, amit Feynman, [[Schwinger]] és [[Tomonaga]] dolgozott ki először kompenzálja ezeket a végtelen kifejezéseket. A renormálás után a számítások gyakran nagy pontossággal rekonstruálják a kísérleti eredményeket.
A Feynman-diagramokat és útintegrálokat a [[statisztikus mechanika]] is használja.
==Az idő folyásának iránya==
|