Egy <math> \pi</math> faktort elhanyagolva a [[Planck-tömeg]] durván egy olyan [[fekete lyuk]] tömege, aminek [[Schwarzschild-sugár|Schwarzschild-sugara]] egyenlő a [[Compton-hullámhossz]]ával. Egy ilyen fekete lyuk sugara nagyjából a [[Planck-hossz]].
Ennek a jelentését egy [[gondolatkísérlettelgondolatkísérlet]]tel szemléltethetjük. Tegyük fel, hogy a feladat egy objektum helyzetének mérése a róla visszaverődő fény segítségével. Nagy pontosságú méréshez nagy energiájú, rövid hullámhosszú fény szükséges. Ha az energiája elég nagy ahhoz, hogy pontosabban mérjen, mint a Planck-hossz, akkor elvben egy fekete lyukat képeznének, amikor ütköznek az objektummal. A feketfekete lyuk lenyelné a fotonfotont, és lehetetlenné tenné a mérést. Egyszerű, [[dimenzióanalízis]]t alkalmazó számítás azt mutatja, hogy ez a probléma megjelenik, ha az objektum méretét a Planck-hossznál pontosabban akarjuk mérni.
Jegyezzük meg, hogy ez a gondolatkísérlet mind az [[általános relativitáselmélet]]et, mind a [[kvantumelmélet]]et használja (nevezetsen a [[határozatlansági elv]]et). EgyüütEgyütt ezek az elméletek azt állítják, hogy lehetetlen a hosszúságot a Planck-hossznál pontosabban mérni. Azaz eszerint bármely [[kvantumgravitáció]] elméletben, ami a két nevezett kinduló elméletet kombinálja, a tér és idő hagyományos fogalma megszűnik értelmesnek lenni a Planck-hossznál rövidebb távolságon és a [[Planck-idő]]nél rövidebb időintervallumban. Ezért az energia kvantálása a fizika jelenlegi állása szerint arra vezet, hogy a tér és az idő is kvantált (diszkrét, vagy "szemcsés"„szemcsés”, ha úgy tetszik) és nem folytonos.
