„A mezőgazdaság kialakulása” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎A földművelés előfeltételei: linkjavítás: szarvas
26. sor:
Még korábban volt földművelés [[Délkelet-Ázsia|Délkelet-Ázsiában]]. [[Thaiföld]]ön az i. e. 7000 körüli időtől domesztikált lóbabot és egy borsófajtát találtak. Rizstermesztéssel valószínűleg már egy évezreddel a kínai művelés előtt foglalkoztak.
Egy időben kezdődött el a földművelés Mexikóban és Peruban. Mexikó kedvező előfeltételek birtokában volt, mert itt a föld a legeltérőbb természeti feltételekkel rendelkezett, és a sokféle talajminőség az élvezhető vad növények ugyanolyan sokféleségét biztosította. Ezek azonban – nem úgy, mint a Közel-Keleten – nem borították el az egész földterületet, úgyhogy a megtelepedő életmód csak jóval később következett be. Az első magasabb kultúrák kb. 2000 évvel később jöttek létre, mint Mezopotámiában (i. e. 1000 körül).
Közép-Amerika legfontosabb élelmiszernövénye, mely az indián [[maják|maja]] és [[aztékok|azték]] kultúrák alapja lett, a [[kukorica]] volt. A legrégibb leletek az i. e. 5200-3400 közötti időszakból származnak. Még korábban domesztikálták a tököt és a babot. A neolitkikus földművelés legrégibb amerikai leletei a Mexikói-öböl barlangjaiban, a Rio Grandétől délre találhatók (kb. i. e. 7000).
Peru magasan fekvő területén, amely gazdag vízben és vadban, feltehetően már i. e. 15000 körül letelepültek vadászok és gyűjtögetők. A célirányos termesztés legrégebbi leletei kb. 5600-ra datálhatók. A csendes-óceáni partvidékek éghajlati sajátosságuknál fogva igen kellemetlen feltételeket nyújtottak a földművelésre; egyedül a tök tenyészett. A rendszeres termesztés ott csak 2500-ban következett el, miután a technikák és növények a felföldről a tengerpartra eljutottak.
A most már elegendő élelmiszerkínálat, a kevesebb vadászbaleset és különösen a gyermekgyilkosságok – mely a nomád életmódot folytató vadászok esetében túlélési szükségszerűség volt – visszaszorulása következtében jelentősen gyarapodott a népesség. Egy-egy település lakosainak száma csakhamar meghaladta táplálék lehetőségeit, úgyhogy egyes csoportok elvándoroltak, miután megfelelő vidéket találtak új falu alapítására. A földművelés döntően lendítette előre az emberi képességek fejlődését, és ezzel a civilizáció alapjává vált.