„III. Piusz pápa” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: fa:پیوس سوم |
a Bot: következő hozzáadása: af:Pous Pius III; kozmetikai változtatások |
||
17. sor:
III. Pius mindössze huszonhat napon keresztül regnálhatott a megerősített [[Pápai Állam]] és az egyház felett. A [[VI. Sándor pápa|VI. Sándor]] pontifikátusa után összeült [[konklávé]] a rossz emlékektől átitatva nem tudott egyezségre jutni az újabb egyházfő személyét illetően. Ekkor újra előhúzták a pápaválasztások régi bevett módszerét, nevezetesen azt, hogy egy idős, beteg [[bíboros]]t választanak meg a pápai trónra. Pius uralkodása annyira rövid volt, hogy igazi jelentőséget nem sikerült elérnie.
== Élete a szent hivatal előtt ==
[[1439]]. [[május 29.|május 29-én]] született [[Siena|Sienában]] ''Francesco Nanni Todeschini'' néven. A Piccolomini családnevet csak később vette fel. ''Eneo Silvio Piccolomini'', a későbbi [[II. Pius pápa]] unokaöccse volt, ugyanis anyja, Laodamia Eneo testvére volt. A gyermek Francesco életéről nem sok mindent tudunk, ugyanis családja lecsúszott nemesi rangban sínylődött. Első évei valóságos nyomorban teltek el. A változást mindenképpen nagybátyja trónra emelkedése jelentette [[1458]]-ban. A pápa maga mellé vette a gyermeket, és saját maga felügyelte Francesco neveltetését. Ekkor vehette fel a Piccolomini nevet és a család címerét is. [[Perugia|Perugiában]] jogot tanult, majd a kánoni jog doktoraként fejezte be tanulmányait alig két év alatt. II. Pius alig várta, hogy a [[nepotizmus]] jótékony hatásait rázúdítsa unokaöccsére, így amint egyetemi végzettségre tett szert, azonnal ki is nevezte Siena [[érsek]]jének. [[1460]]. [[március 5.|március 5-én]] pedig a ''Sant'Eustachio-templom'' bíborosi rangját adta az alig huszonkét éves Francesconak.
Gyors felemelkedésének ellenére képzett és talpraesett klerikus vált belőle, igaz a bíborosi kalap megszerzésekor még csak a papi felszentelésen sem esett át. Pius hamarosan követként küldte őt a [[Marche|Márkákba]], [[Ancona]] urához. A pápai követséget [[Marsico]] [[püspök]]e vezette, aki akkoriban elismert szónok és diplomata volt. A pápa valószínűleg tanítómesterként szánta őt unokaöccse számára, aki az anconai út során rengeteg tapasztalatot szerzett, és sikerekkel tért haza. A kúriában Pius ragaszkodott ahhoz, hogy Francesco megtanuljon [[német nyelv|németül]]. Emellett Francesco kardinális egyre jobban elmélyedt az egyház tanaiban és tudományaiban. Több krónika is úgy emlékezett meg róla, mint aki feddhetetlen erkölcsben él a kúria falai között, és ráadásul a nap minden percét imádságnak, vagy leginkább a tudományoknak szenteli. Mértéktartását egyik közeli barátja, ''Sigismondo de Conti'' így írja le: "Francesco étel és ital tekintetében is annyira visszafogott volt, hogy csak minden másnap engedett magához ételt és akkor is csak vacsora idején." Ennek ellenére több forrás is megemlékezik arról, hogy a szeplőtelen múltban azért akad egy-két törvénytelen gyermek is. Kétséget kizáróan ezt eddig még nem sikerült bizonyítani. <br />
Tudása, értelme és erkölcsös élete miatt megőrizhette befolyását a bíborosi kollégiumban nagybátyja halála után is. [[II. Pál pápa]] legátusként küldte őt [[Németország]]ba a [[Regensburg]]ba összehívott birodalmi gyűlésre. Sikerrel képviselte itt az egyház érdekeit, és német nyelvtudásával több helyi klerikust is meg tudott győzni ügye érdekében. Később nem volt jelen a [[IV. Sixtus pápa|IV. Sixtust]] és VI. Sándort megválasztó konklávén sem. Sőt a két botrányos pontifikátust végigvivő egyházfő uralkodása alatt inkább távolmaradt [[Róma|Rómától]]. Sixtus ennek ellenére felkérte, hogy utazzon el [[Umbria|Umbriába]], hogy ott helyreállítsa az egyházi fegyelmet. Ezek mellett az erkölcsi fertőbe süllyedő pápai udvarban nem igen fordult meg a két egyházfő alatt.
A tudományok szerelmeseként [[1502]]-ben könyvtárat alapított Sienában. A könyvtár épületét folyosóval kötötte össze a dómmal, és úgy gondolta, hogy saját és nagybátyja [[humanizmus|humanista]] gyűjteményét fogja itt elhelyezni. A bíboros [[Pinturicchio]]t bízta meg a könyvtár belsejének kidíszítésével. A boltozat mellett tíz falakat díszítő [[freskó]]t rendelt meg tőle, amely nagybátyja életének egyes állomásait ábrázolta. A kiváló festő öt éven keresztül dolgozott a Piccolomini-könyvtáron, és végül a könyvek mégsem kerültek ide, bár az épület azóta is a dóm együttesének lenyűgöző része maradt.
== Rövid regnálás ==
Amikor a botrányos uralkodású Borgia pápa, VI. Sándor meghalt, a [[konklávé]] a felgyülemlett sértések miatt nagy hévvel esett neki az újabb egyházfő megválasztásának. De a kollégiumban nem lehetett egyezséget kötni. A korábban [[Franciaország]] államminisztereként működő 'd'Amboise bíboros volt az egyik esélyese a választásnak, de vele egyértelműen a franciabarát párt jutott volna hatalomra. Mellette [[II. Gyula pápa|Giuliano della Rovere]] bíboros is nagy esélyeket dédelgethetett, illetve a Sforza kardinális is esélyes volt a pápai trónra. A konklávé ennek ellenére nem a [[Sixtus-kápolna]] falain belül dőlt el. A bíborosok igyekeztek rábírni [[Cesare Borgia|Cesare Borgiát]] Róma elhagyására, hogy valóban független választást tarthassanak. Ez többé-kevésbé sikerült is a konklávénak, és hamar kiderült, hogy a három jelölt sosem fogja tudni megszerezni a kétharmados többséget. Ezt először della Rovere bíboros ismerte fel, és úgy döntött, hogy amennyiben ő nem lehet egyházfő, legyen egy olyan ember, aki befolyásolható vagy legalábbis öreg és beteg. Giuliano kardinális titokban szövetséget kötött Cesaréval, aki a Borgia-módszereket felhasználva hamar meggyőzte a konklávé kellő hányadát Piccolomini bíboros megválasztásáról.<br />
[[
[[1503]]. [[szeptember 22.|szeptember 22-én]] tehát új pápát választott a Szent Kollégium. Francesco [[október 8.|október 8-án]] felszentelése napján felvette a III. Pius uralkodói nevet, nagybátyja tiszteletére. A bneiktatási ceremónia előtt felvette a papi szentséget is. A trónralépésekor hatvannégy éves bíboros korához képest sokkal öregebbnek tűnt, és ráadásul elviselhetetlen köszvény is kínozta. Piusnak jórészt még csak arra sem volt ideje, hogy berendezkedjen a pápai palotában. Giuliano bíboros kiváló politikai érzékkel teljesen behálózta az egyházfőt, és így Pius egyetlen fennmaradt pápai intézkedése az volt, hogy Cesare Borgiát letartóztassa és börtönbe vesse. <br />
Betegsége azonban huszonhat nappal megválasztása után győzedelmeskedett felette. [[1503]]. [[október 18.|október 18-án]] Pius pápa örökre lehunyta szemeit. A sienai kormányzó, ''Pandolfo Petrucci'' által levezényelt nyomozás a mérgezést sem zárta ki Pius gyors elhalálozásának okaként. Testét a [[Szent Péter-bazilika]] altemplomában helyezték örök nyugalomra, majd nagybátyjával együtt a ''S. Andrea della Valle-templom''ba kerültek át.
42. sor:
[[en:Pope Pius III]]
[[af:Pous Pius III]]
[[ca:Pius III]]
[[cs:Pius III.]]
| |||