„Parthenopéi Köztársaság” változatai közötti eltérés

A '''Második Nápolyi Köztársaság''' egy tiszvirágéletű államalakulat volt, melyamely azon1799 januárjától június végéig állt fenn a [[Nápolyi Királyság|Nápolyi (Bourbon) Királyság]] területén, [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte tábornok]] itáliai hadjáratának hatására. Azon francia törekvések következtébennyomán alakult ki, hogy a forradalmi eszméket meghonosítsákexportálják [[Európa]] más államaibanállamaiba is. Hivatalosan '''Parthenopéi Köztársaság''' néven volt ismert, a város antik nevére utalva.

== ElőzményekElőzményei ==

A [[francia forradalom]] kitörésekor [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinánd]] és felesége [[Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő|Mária Karolina királyné]] támogatták ugyan a reformokat, de a Francia Királyság bukása után gyorsan elvetették azokat. A [[Nápolyi Királyság]] [[1793]]-ban csatlakozott a [[FranciaországFrancia Köztársaság]] elleni [[háború az 1. koalíció ellen|első koalícióhoz]], ugyanakkor a köztársaságpártiakathelyi isköztársaság-pártiak keményellen megtorlásoknakkemény vetettékmegtorlásokat aláalkalmaztak. Ennek ellenére a [[köztársaság]] eszméje teret hódított elsősorban aza liberálisabb [[arisztokrácia|arisztokraták]] köreiben.

[[1796]]-ban [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinánd király]] ugyan békét kötött a [[FranciaországFrancia Köztársaság]]gal, de [[1798]]-ban [[Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő|Mária Karolina királyné]], látva [[Horatio Nelson|Nelson]] győzelmét a [[nílusi csata|nílusi csatában]] és alapozva [[Bonaparte József|Bonaparte tábornok]] távollétére, megyőzte férjét, hogy hadat üzenjen a franciáknak. Nelson admirális [[1798]]-ban érkezett [[Nápoly]]ba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. A [[nápoly]]iaknak egy 70 000{{formatnum:70000}} emberből álló hadsereget sikerült verbuválniuk az osztrák [[Karl von Mack]] tábornok vezetése alatt. A hadsereg október 29-én sikeresen elfoglalta [[Róma|Rómát]] és visszaállította a [[Pápai Állam]]ot. Egy sikeres francia ellentámadás során viszont seregei visszavonulásra kényszerültek.

A tanácstalan és vezér nélkül maradt ''lazzarik'' számos, a köztársaság eszméivel szimpatizáló személyt lemészároltak. A nemesosztály és a tanult réteget viszont, látva, hogy királyuk cserbenhagyta őket, elkezdtek egy francia segítséggel felállítandó köztársaságot szervezni az anarchia elkerülése végett. [[1799]]. [[január 12.|január 12-én]] Pignatelli feladta a várost [[Jean Étienne Championnet]] francia tábornoknak. A hír hallatán a ''lazzarik'' fellázadtak, s noha nem voltak kellőkellően fegyvereikfelfegyverezve, hősiesen ellenálltak. Közben a nápolyi jakobinus párt is fellázadt, aminek következtében kitört a polgárháború. 1799. január 20-án a köztársaságpártiaknakköztársaság-pártiaknak sikerült elfoglalni a [[Sant’Elmo erőd|Castel Sant’Elmo]] erődöt, így megnyílt a kapu a francia seregek nápolyi bevonulása előtt. A harcoknak {{formatnum:8000}} városlakó és {{formatnum:1000}} francia katona esett áldozatául.

*Blanchard, Paul -Blanchard: ''Southern Italy'', Somerset Books Company, London, 2007. ISBN 9781905131181