„Nero, a véres költő” változatai közötti eltérés

==Rövid tartalom==

Kr. u. 54-ben járunk, A Római Birodalom császára [[Claudius]], a megfáradt öregember, akinek már legközvetlenebb szolgáin sincs hatalma. Minden hatalmat felesége, [[Agrippina]] vett kezébe. Az öreg uralkodó megszomjazik, s a nő maga szolgálja ki: a vízbe mérget tesz, melytől Claudius azonnal meghal. Nyitva áll az út a császár fogadott és Agrippina vérszerinti fia, a szőke hajú, művészetekért rajongó Nero előtt; Claudius fiát, Britannicust még régebben kitagadtatta a császárné. Nerót császárrá választják. Édesanyja arra számít, hogy a csak könyveknek élő fiú helyett ő irányíthatja a birodalom ügyeit, s ebben nem is csalódik. A fiút kezdetben az életuntság szállja meg, nem tud mit kezdeni magával, kerüli a társaságot, kimondhatatlanul szenved. Ekkor rájön, hogy az írásban leli meg élete célját: kidolgozza Agamemnon c. elégiáját. Megmutatja ezt nevelőjének, Senecának, aki színleg dicséri. Nero azonban tudja, hogy a mester nem tartja jónak a művet. Nerót ez nem tántorítja el céljától: átdolgozza a művet, s amellé rengeteg más verset is ír. Egyedi és nagyszerű művésznek képzeli magát, s ettől mindent szépnek lát. Éjjelente a várost járja, bosszantja a köznépet, csúfot űz az emberekből. Ekkor vesz maga mellé két tehetségtelen, ármánykodó és pénzéhes költőt, Zodicust és Fanniust, akik talpnyalói és besúgói lesznek.

Nero hamarosan féltékeny lesz más művészekre: Senecára, annak unokaöccsére, Lucanusra és mostohatéestvérére, Britannicusra. Lucanust száműzi, Britannicust megmérgezi. A mélabús, bár állítólag tehetséges fiú megölése végigkísért Nero további életén. Megismerkedik későbbi szerelmével, Poppaeával, aki azonban már házas. Férje, Otho tud kapcsolatukról, és szeretne ebből hasznot húzni: adósságait szeretné kifizetni a császár által. Végül sikerrel is jár, s a császár egy távoli provinciában adomáynoz neki fontos hivatalt. Poppaea színházi versenyt szervez számára, ahol rengeteg ember előtt kétszer is előadja költeményeit. A végén - természetesen - Nero lesz a győztes. Ekkor már ő lesz az irodalmi és színészi nagyhatalom a birodalomban. Alkotásaiban azonban megcsömörlik, nem képes írni többé. Hamarosan ismét elkedvetlenedik, ennek különböző okait véli felfedezni: feleségét, Claudius lányát, Octaviát, akit sosem szeretett. Előbb száműzi, majd lefejezteti őt. Édesanyját a palota szomszédságába száműzi, aki így elveszti hatalma jelentős részét. Összeesküvést sző ellene, de terve nem sikerül. Nero rengeteg embert végeztet ki, köztük sok ártatlant is. A mészárlás nem kerülheti el édesanyját sem.

Poppaea eközben úgy érzi, a szerelem kihúlt Neróban, ezért egyszer a császár verseit másoló fiúval sétálgat a kertben, méghozzá úgy, hogy ezt Nero is lássa. Sikerül féltékennyé tennie a császárt, s szerelmük újra feléled. Agrippina kivégzése után ő lesz az új császárné. Szerelmük azonban ismét kihunyóban a hatalom mámorában, mely magához láncolja az unalmat is. A császárnéba szerelmes másolófiú beront a palotába, ezért Nero megöleti. Mivel a birodalmat fenyegető veszély egyre nő, s mind több provincia száll szembe a birodalommal (ráadásul Rómában nagy az éhség) újabb összeesküvés készül ellene, a császári kegyből kiesett Zodicus és Fannius közreműködésével. Ezt is leleplezik, csak épp a két költő ússza meg. Az újabb mészárlásnak áldozatul esik az egyébként teljesen ártatlan Seneca is. Nero időközben versenykocsissá válik, de egy idő után ebbe is beleun. Az áldott állapotban lévő Poppaeát egy verseny után hasbarúgja, aki belehal. Nerónak már nem maradtak barátai, elhatalmasodik rajta a rettegés. Fellázadnak ellene a katonák, s a császárt titkára szökteti meg. Phaon kertjében azonban a császár kínjában egy kardhegyre nyomja nyakát, s a titkár szánalomból lenyomja a fejét. Nero üldözés és gyűlölet közepette, magányosan hal meg.

{{csonk-dátum|csonk-irod|2007 májusából}}