„Dobay József (altábornagy)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Jellasics József -> Josip Jelačić)
Tizenegy éves korától a [[bécsújhely]]i [[Theresianum Katonai Akadémia|Theresianum Katonai Akadémián]] végezte tanulmányait, majd [[1837]]-ben zászlósi rangban lépett a császári hadsereg 15. (2. székely) határőr gyalogezredébe.
 
[[1848]]-ban főhadnagyi rangban még ennél az alakulatnál szolgált és egy zászlóaljjal a [[Délvidék]]re, a szerb felkelők ellen harcoló csapatokhoz vezényelték. Szeptember végétől átkerült a dél-dunántúli hadszíntérre, és részt vett a [[Josip Jelačić|Jellasics]] elleni hadjáratban. A [[schwecháti csata|schwecháti csatában]] a magyar csapatok jobb szárnyán harcolt és szerepe volt Mannswörth falu bevételében. A csata után teljesítményéért századossá léptették elő. 1848 novemberében közreműködött a 31. honvédzászlóalj felállításában, majd a 31. zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Decemberben őrnagyi rangban átkerült az újjászerveződő [[erdély]]i sereghez, és alakulatával részt vett [[Bem József|Bem]] vezérőrnagy erdélyi hadjáratában. Különösen kitüntkitűnt [[1849]]. [[január 21.|január 21-én]], [[Nagyszeben]] első ostromakor, amikor zászlóaljával a visszavonulást fedezte. Részt vett a [[piski ütközet]]ben, majd közreműködött a [[Borgói-szoros]]on át ismételten betört [[Karl Freiherr von Urban|Karl von Urban]] kiverésében, majd a szoros védelmére hátrahagyott dandárban szolgált. Májustól alezredesi rangban a besztercei dandár, majd az abból létrehozott mintegy hétezer fős besztercei hadosztály parancsnoka lett.
 
[[június 21.|Június 21-én]] és [[június 22.|22]]-én a Borgói-szorosnál súlyos harcokat vívott [[Grotenhjelm]] altábornagy orosz hadosztálya ellen, ezután feladta [[Beszterce|Besztercét]] és harc nélkül [[Dés]]ig vonult vissza. Az indokolatlan visszavonulás miatt Bem leváltotta, és személyesen vette át a hadosztály parancsnokságát. Dobay ezután kiválóan harcolt a Beszterce környéki harcokban, ezért Bem ezredessé léptette elő és kinevezte a „Ríkai különítmény” – a [[Székelyföld]]et a [[Ríka (folyó)|Ríka]] folyó felölfelől védő különítmény – parancsnokának. Alakulatával [[július 30.|július 30-án]], a [[Kőhalom|kőhalmi]] ütközetben súlyos vereséget szenvedett [[Dyck]] vezérőrnagy orosz csapataitól, majd dandárja maradékával [[Kolozsvár]]on csatlakozott [[Kazinczy Lajos]] hadosztályához. Az [[augusztus 25.|augusztus 25-e]]i zsibói fegyverletételkor esett fogságba.
 
November közepén az [[arad]]i haditörvényszék golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet később hét év várfogságra változtatták. Büntetését az [[olmütz]]i várbörtönben töltötte. [[1852]] júniusában kegyelmet kapott. [[1869]]-ben ezredesként belépett az újjászerveződő honvédséghez és a [[pozsony]]i honvédkerület parancsnoka lett. [[1875]]-ben vezérőrnagyi, [[1880]]-ban altábornagyi rangot kapott. [[1885]]-ben nyugdíjazták. Ezután haláláig pétermezői birtokán élt.