„Szerkesztő:ZeroC987/piszkozat” változatai közötti eltérés

==TörténeteTörténet==

Az [[RCA Records]] felkereste az együttest azzal a kéréssel, hogy dolgozzák fel Nolan „N.F.” Porter „Keep On Keepin' On” című dalát, cserébe lemezfelvételi időt kaptak egy professzionális manchesteri stúdióban. 1978. márciusának végét, illetve áprilisát új anyag írásával és elpróbálásával töltötték. Az április 14-i Stiff/Chiswick Challenge koncert során felkeltették [[Tony Wilson]] és [[Rob Gretton]] érdeklődését, akik az együttes támogatóivá váltak. Curtis bírálta Wilsont amiért a zenekar nem kapott fellépési lehetőséget Wilson megszűnő So It Goes című showműsorában. Wilson biztosította őket, hogy a Joy Division lesz a következő együttes, amit be fog mutatni a tévében. A zenekar 1978. májusának első hetét lemezfelvételre fordította a manchesteri Arrows Studiosban. A rögzítési munkálatokat követően Gretton lett a banda menedzsere. Az együttes elégedetlen volt John Anderson, a Grapevine Records igazgatója hozzáállásával, aki ragaszkodott hozzá, hogy a hangzás lágyítása érdekében szintetizátort adjanak a mixhez, ennek következtében az RCA-val akkoriban kötött szerződésük felbontását kezdeményezték.

A Joy Division első kiadványa az 1978. júniusában szerzői gondozásban megjelent [[An Ideal for Living]] című EP volt. Ezzel közel egy időben az „At a Later Date” című daluk helyet kapott a [[Short Circuit: Live at the Electric Circus]] című válogatásalbumon, amelyet 1977. október 2-án rögzítettek élőben. A [[Melody MakerbenMaker]]ben megjelent recenciójában Chris Brazier elmondta, a középlemez „a házi készítésű felvételek kapcsán ismert csiszolatlan természettel” és „számtalan jó ötlettel” rendelkezik, a zenekar pedig „hét hónap elteltével nagyon figyelemreméltó lehet”. A csomagolás, melynek borítóján egy [[Hitlerjugend]] tagról készült rajz szerepelt az együttes nevének jellegével karöltve élénk spekulációkhoz vezetett a banda politikai nézeteit illetően. Míg Hook és Sumner később elismerték, akkoriban érdekes téma volt számukra a [[fasizmus]], addig Morris ragaszkodott nézetéhez, miszerint a banda kötődése a náci motívumokhoz szüleik és nagyszüleik által a [[második világháború|II. világháború]] során hozott áldozatok emlékének megőrzését jelentette. Érvelése szerint az együttest a neo-nácizmussal[[neonácizmus]]sal kapcsolatba hozó vádak csupán provokálták őket, hogy csak azért is „folytassuk, mert ilyen emberek vagyunk mi”.

A Joy Division első televíziós fellépésére 1978. szeptemberében került sor a Granada Reports című helyi hírműsorban, melynek házigazdája Tony Wilson volt. A hónap végén a Joy Division hozzájárult két dallal Tony Wilson lemezkiadó cégének első megjelenéséhez, mely az [[A Factory Sample]] címet viselő, kétlemezes, 7 hüvelykes válogatás-EP volt. A számok felvételében [[Martin Hannett]] segédkezett. Az RCA Records kötelékéből szabadulva a zenekar hamarosan már a Factory Records kínálatát erősítette. A kiadón belül Rob Gretton vált a banda érdekképviseleti partnerévé. December 27-én Ian Curtis elszenvedte első, láthatóan epilepszia-jellegű rosszullétét. Miután hazafelé tartottak a londoni Hope & Anchornél tartott fellépésüket követően, Curtis rohamot kapott és kórházba kellett szállítani. Betegsége ellenére a Joy Division pályája töretlenül ívelt felfelé. A zenekritikus Paul Morley állhatatosságának köszönhetően Curtis feltűnt az NME 1979. január 13-án megjelent számának címlapján. Az együttes még ebben a hónapban felvette első rádiós fellépését a BBC Radio 1 DJ-je, John Peel számára. Deborah Curtis későbbi visszaemlékezésében elmondta, „ezen két fontos esemény között rá kellett jönnünk, Ian betegsége valami olyasmi, amihez meg kell tanulnunk alkalmazkodni”.