„Szerkesztő:ZeroC987/piszkozat” változatai közötti eltérés

1976. június 4-én Peter Hook és Bernard Sumner részt vettek a manchesteri [[Free Trade Hall|Lesser Free Trade Hallban]] tartott [[Sex Pistols]] koncerten. Az eseményen mindössze 35-40 ember volt jelen, ennek ellenére az előadás később kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult, a résztvevők közül sokakat saját zenekar alapítására ösztönzött, így kulcsszerepet játszott a manchesteri punk-színtér felvirágoztatásában. Sumner később elmondta, úgy érezte, hogy a Pistols „megsemmisítette a pop sztárokat övező mítoszt, hogy a zenész valamiféle istenség, akit istenítened kell”. Az előadás által ihletett Sumner és Hook elhatározták, hogy együttest alapítanak barátjukkal, a show-n szintén résztvevő ''Terry Mason''nel. Sumner vásárolt egy gitárt, Hook egy basszusgitárt, Mason pedig egy dobfelszerelést. Szükségük volt egy énekesre, így elhelyeztek egy hirdetést a manchesteri [[Virgin Records]] lemezboltban. Ian Curtis felvette velük a kapcsolatot, majd meghallgatás nélkül bevették a bandába, mivel már korábbi koncerteken találkoztak. Sumner később elmondta, „tudtam, hogy jól ki lehet jönni vele, és erre alapoztuk az egész együttest. Ha tetszett nekünk valaki, benn volt.”

A Joy Division első televíziós fellépésére 1978. szeptemberében került sor a ''Granada Reports'' című helyi hírműsorban, melynek házigazdája Tony Wilson volt. A hónap végén a Joy Division hozzájárult két dallal Tony Wilson lemezkiadó cégének első megjelenéséhez, mely az [[A Factory Sample]] címet viselő, kétlemezes, 7 hüvelykes válogatás-EP volt. A számok felvételében [[Martin Hannett]] segédkezett. Az RCA Records kötelékéből szabadulva a zenekar hamarosan már a [[Factory Records]] kínálatát erősítette. A kiadón belül Rob Gretton vált a banda érdekképviseleti partnerévé. December 27-én Ian Curtis elszenvedte első, láthatóan epilepszia-jellegű rosszullétét. Miután hazafelé tartottak a londoni Hope & Anchornél tartott fellépésüket követően, Curtis rohamot kapott és kórházba kellett szállítani. Betegsége ellenére a Joy Division pályája töretlenül ívelt felfelé. A zenekritikus ''Paul Morley'' állhatatosságának köszönhetően Curtis feltűnt az [[NME]] 1979. január 13-án megjelent számának címlapján. Az együttes még ebben a hónapban felvette első rádiós fellépését a [[BBC Radio 1]] DJ-je, [[John Peel]] számára. Deborah Curtis későbbi visszaemlékezésében elmondta, „ezen két fontos esemény között rá kellett jönnünk, Ian betegsége valami olyasmi, amihez meg kell tanulnunk alkalmazkodni”.

1979. áprilisában a Joy Division megkezdte [[Unknown Pleasures]] elnevezésű debütáló albumuk felvételét a [[Stockport|stockporti]] Strawberry Studiosban. A lemez producere, [[Martin Hannett]] jelentősen hozzájárult a végső hangzás kialakításához. A zenekar eleinte nem kedvelte a „kiterjedt, atmoszférikus” hangzást, mely nem adta vissza élő fellépéseik nyersebb, agresszív hangzását. Hook 2006-ban kifejtette, „határozottan nem olyan lett, mint amilyennek én akartam… De most már látom, hogy Martin remek munkát végzett… Nem fér hozzá kétség, Martin Hannett alkotta meg a Joy Division-hangzást”. Az album borítóját [[Peter Saville]] szerkesztette, aki későbbi megjelenésekhez is hozzájárult műveivel. Az Unknown Pleasures végül júniusban jelent meg, a kezdetben gyártott 10000 példány mind elkelt. Tony Wilson elmondása szerint a lemez viszonylagos sikeressége a független kiadót valódi üzletté, egy „forradalmi erővé” alakította az iparágban. Jon Savage a Melody Maker számára írt kritikájában kijelentette, az Unknown Pleasures „az év egyik legjobb angol bemutatkozó lemeze”.

1979. júliusában a Joy Division ismét fellépett a Granada TV-ben, majd szeptemberben a [[BBC Two|BBC2]] ''Something Else'' című műsorában, utóbbi az együttes egyetlen országszerte sugárzott televíziós szereplésévé vált. Októbertől 24 állomásos brit turnén vettek részt a Buzzcocks előzenekaraként, ez lehetővé tette számukra, hogy felhagyjanak polgári foglalkozásukkal. Novemberben megjelent a [[Transmission (dal)|Transmission]] elnevezésű, az albumhoz nem kapcsolódó kislemez. A Joy Division burjánzó sikere a „Cult With No Name” becenevű rajongótábor megalakulásához vezetett, aminek tagjait gyakran „heves természetű, szürke kabátos fiatalemeberekként” sztereotipizáltak.

A Joy Division 1980. januárjában európai turnéra indult. Curtisnek a turné során a nehézségek ellenére mindössze két nagyobb epilepsziás rohammal gyűlt meg a baja. Márciusban a zenekar, producerként ismét Martin Hannettet választva, felvette második, [[Closer (Joy Division album)|Closer]] címre keresztelt nagylemezét a londoni Britannia Row Studiosban. A francia Sordide Sentimental gondozásában még ebben a hónapban megjelent a „Dead Souls”, illetve az „Atmosphere” című dalokat tartalmazó, [[Licht und Blindheit]] kislemez.

Az alváshiány és a túlórák súlyosbították Curtis epilepsziáját, rohamai csaknem kezelhetetlenné váltak. Curtist gyakran érték rohamok fellépések közben, emiatt szégyenérzet és [[depresszió]] lett úrrá rajta. A zenekar többi tagja ugyan aggódott miatta, a nézőközönség azonban több ízben az előadás részének tartotta Curtis viselkedését. Április 7-én Curtis [[fenobarbitál]]-túladagolás általi öngyilkosságot kísérelt meg. Másnap este a Joy Divisionnek a [[Bury|bury-i]] Derby Hallban volt fellépése. Curtis állapota miatt úgy döntöttek, az első néhány dalt a [[Crispy AmbulancebanAmbulance]]ban éneklő Alan Hempstall és az [[A Certain Ratio]] zenésze, Simon Topping segítségével adják elő. Curtis csak rövid ideig állt színpadon, mikor Topping előlépett, hogy befejezze a műsort Curtis helyett, a közönség néhány tagja üvegekkel kezdte dobálni az emelvényt. Gretton a tömegbe vetette magát, ahol zavargások törtek ki. Curtis egészségügyi problémája miatt a zenekar számos áprilisi fellépést lemondott, de még ebben a hónapban filmre vettek egy promóciós videót a „Love Will Tear Us Apart” kislemezhez. Május 2-án a [[Birminghami Egyetem]] Chamberlain Halljában játszottak, később ez bizonyult utolsó fellépésüknek.

1980. májusában a Joy Division elindult első amerikai turnéjára. Curtis ugyan szeretett volna némi időt eltölteni néhány ismerősével, ennek ellenére, ha a turné került szóba izgatottságot színlelt, hogy ne okozzon csalódást zenésztársainak és a Factory Recordsnak. Akkoriban omlott össze Curtis kapcsolata feleségével, [[Deborah CurtisszelCurtis]]szel, akivel még 1975-ben, tizenévesekként fogadtak hűséget egymásnak. Ennek okai voltak többek között Curtis egészségi állapota, Deborah Curtis kirekesztettsége Ian Curtis és a banda életéből, valamint Curtis és Annik Honoré viszonya, aki egy fiatal belga nő volt és az európai turné során ismerkedett meg az énekessel. Az amerikai turné első napját megelőző este Curtis visszatért macclesfieldi otthonába, hogy beszéljen elhidegült feleségével. Arra kérte őt, hogy ejtse a válópert (amit Deborah Curtis indítványozott), később azt kívánta, hagyja egyedül a lakásban, míg a következő reggelen fel nem száll egy Manchester felé tartó vonatra. 1980. május 18-án, korán reggel, miután megtekintette Werner Herzog Stroszek című filmjét és meghallgatta Iggy Pop The Idiot című lemezét, Curtis felakasztotta magát konyhájában. A holttestet Deborah Curtis fedezte fel, miután déltájban hazatért. Tony Wilson 2005-ben elmondta, „mindannyian elkövettük a hibát, hogy nem hittük, öngyilkossága be fog következni… Mindnyájan teljesen alábecsültük a veszélyt. Nem vettük komolyan. Ilyen ostobák voltunk”.