Zengőlégyfélék

A zengőlégyfélék vagy zengőlegyek (Syrphidae) a légyalkatúak alrendjének (Brachycera), a Muscomorpha alrendág, a zengőlegyek öregcsaládjának (Syrphoidea) egyik családja. A légyalkatúak korábbi rendszerében a kerek-bábrésű legyek (Cyclorrapha) között szerepeltek – amely parafiletikus taxonnak bizonyult –, a homlokrés-nélküli legyek öregcsaládjában (Aschiza).

Zengőlégyfélék
Különféle zengőlegyek
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Endopterygota Rend: Kétszárnyúak (Diptera) Alrend: Légyalkatúak (Brachycera) Alrendág: Muscamorpha Öregcsalád: Zengőlegyek (Syrphoidea) Család: Zengőlégyfélék (Syrphidae)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Zengőlégyfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Zengőlégyfélék témájú kategóriát.

A zengőlegyek 4500 faja az egész Földet benépesíti. Közép-Európában – így hazánkban is – elég gyakoriak, kora-tavasztól késő-őszig találkozhatunk velük, főként ernyős-, fészkes-, keresztesvirágúak, szegfű- és rózsafélék virágain. A méhekhez hasonlóan virágról virágra járnak, és nyaló–szívó típusú szájszervükkel virágport és nektárt vesznek magukhoz.

Éppen a viráglátogatásuk miatt igen nagy a szerepük a beporzásban is. Az árnyékos és nedves helyeken növő virágok, a mocsári és vízi növények, valamint a kora-tavaszi virágok megporzói a zengőlegyek, és a méhek után a legfontosabb beporzó rovarcsoportnak tekinthetők.

Testfelépítésük

A zengőlegyek igen sajátos színezetűek, általában darázsszerűen, sárgán-feketén színezettek, de vannak fémesen csillogó fajok is, vagyis a hazai légyfauna legdíszesebb fajai. A sajátos sárga-fekete színezetnek nagy szerepe van a zengőlegyek életében. A ragadozók darazsaknak vagy méheknek hiszik a zengőlegyet, így inkább nem támadják meg – vagyis mimikriről van szó, de a színezet szerepe máig nyitott és vitatott kérdés.

A zengőlegyeknek nemcsak a színezetük szép és változatos, hanem fejük, csápjuk, lábuk és potrohuk is nemegyszer különleges alkotású. A hosszú szívókájú Rhingia fajok (pl. a csőrös zengőlegy [R. rostrata] 12 mm-es szívókával) pl. arról nevezetesek, hogy elülső szájszegélyük csőrszerűen megnyúlik, hosszabb, mint a tulajdonképpeni fejük. Más fajok arcából dudor emelkedik ki – valószínűleg, hogy megkönnyítse a szívóka útját a virág belsejébe való behatoláskor.

A csápok alakja szintén igen változatos. Alapvetően három ízből épül fel, a harmadik ízen ül a csápsörte. A két tőíz rendszerint rövid, a harmadik viszont ovális, háromszögű, fejsze alakú vagy gömbölyded. A lábak egyes ízei is feltűnően megduzzadhatnak, rajtuk fogacskák vagy serték ülhetnek.

A zengőlegyek alakját alapvetően a potroh alakja szabja meg. Ez rendszerint hosszúkás, ovális vagy tojásdad, szélei legtöbbször párhuzamosan futnak. Egyes nemek fajainak potroha azonban bunkószerűen duzzadt (pl. Baccha és Sphegina sp.). A fajok elkülönítésében a potroh alakján túl fontos lehet a szárny erezete is. Általánosan jellemző a családra, hogy a szárny közepén ún álér (vena spuria) fut, mely tulajdonképpen csak barázda vagy redő.

Egyedfejlődésük

A zengőlegyek lárvái is különlegesen változatosak, mind megjelenésükben, mind életmódjukban. Három nagy csoportba sorolhatjuk őket:

• szaprofágok: bomló növényi anyagokkal, szerves törmelékkel táplálkoznak;
• fitofágok: növényevők, pollent és netárt fogyasztanak;
• afidofágok: levéltetveket fogyasztanak.

{...}