„Zengőlégyfélék” változatai közötti eltérés

a
(A zengőlegyek családjának jellemzése I.)
 
A zengőlegyek igen sajátos színezetűek, általában darázsszerűen, sárgán-feketén színezettek, de vannak fémesen csillogó fajok is, vagyis a hazai légy[[fauna]] legdíszesebb fajai. A sajátos sárga-fekete színezetnek nagy szerepe van a zengőlegyek életében. A ragadozók [[darazsak]]nak vagy méheknek hiszik a zengőlegyet, így inkább nem támadják meg – vagyis [[mimikri]]ről van szó, de a színezet szerepe máig nyitott és vitatott kérdés.
 
A zengőlegyeknek nemcsak a színezetük szép és változatos, hanem fejük, csápjuk, lábuk és potrohuk is nemegyszer különleges alkotású. A hosszú szívókájú ''Rhingia'' fajok (pl. a '''csőrös zengőlegy''' ''[R. rostrata]'' 12 mm-es szívókával) pl. arról nevezetesek, hogy elülső szájszegélyük csőrszerűen megnyúlik, hosszabb, mint a tulajdonképpeni fejük. Más fajok arcából dudor emelkedik ki – valószínűleg, hogy megkönnyítse a szívóka útját a virág belsejébe való behatoláskor.
 
A csápok[[csáp]]ok alakja szintén igen változatos. Alapvetően három ízből épül fel, a harmadik ízen ül a csápsörte. A két tőíz rendszerint rövid, a harmadik viszont ovális, háromszögű, fejsze alakú vagy gömbölyded. A lábak[[láb]]ak egyes ízei is feltűnően megduzzadhatnak, rajtuk fogacskák vagy serték ülhetnek.
 
A zengőlegyek alakját alapvetően a [[potroh]] alakja szabja meg. Ez rendszerint hosszúkás, ovális vagy tojásdad, szélei legtöbbször párhuzamosan futnak. Egyes nemek fajainak potroha azonban bunkószerűen duzzadt (pl. ''Baccha'' és ''Sphegina'' sp.). A fajok elkülönítésében a potroh alakján túl fontos lehet a [[szárny]] erezete is. Általánosan jellemző a családra, hogy a szárny közepén ún álér ''(vena spuria)'' fut, mely tulajdonképpen csak barázda vagya szárny redőfelületén.
 
== Egyedfejlődésük ==