„Problémamegoldás” változatai közötti eltérés

[[Döntéselmélet]]i megközelítésben a probléma a [[döntés]]i [[folyamat]] [[kezdeti állapot]]a: az a nemkívánatos (pl. egyéni, párválasztási, családi, orvosi, pszichiátriai, táplálkozási, kulináris, iskolai, munkahelyi, társadalmi, technológiai, szállítási, műszaki, építészeti, üzleti, nemzetgazdasági, honvédelmi, külkereskedelmi, energetikai, környezeti, informatikai, hírszerzési, stb.) jelenség/helyzet/állapot, amit a döntéssel meg '''kell''' oldanunk/szüntetnünk. A problémák és a döntések átszövik egész életünket, általuk alakítjuk környezetünket. Ha a döntéshez elegendő mennyiségű és minőségű [[információ]] áll rendelkezésre, akkor a döntés helyes lesz, ellenkező esetben - kvázi szükségszerűen - nem (azonban a döntések helyességét természetesen sosem ez, hanem kizárólag a gyakorlat igazolja vagy tagadja). Mind [[informatika]]i, mind [[pszichológia]]i szempontból az információ elegendő mennyisége és minősége magának a problémának a felismerésével és a [[valóság]]hoz minél inkább közelítő [[visszatükrözés]]sel (tkp. megértéssel) kezdődik, ez a minimuma.

 

A fáziskapcsolatokban a megismerési (értelmi) és érzelmi fázisok egymással bonyolult összefüggésben szerepelnek. A problémamegoldás menetét logikai és pszichológia szempontból vizsgálhatjuk. Az egyes gondolkodási lépések olyan láncolatát, amely a problémától törés nélkül elvezet a megoldásig, logikai gondolatmenetnek nevezzük. Ez mentes az egyéni vonásoktól, a különböző tévedésektől, tévutaktól. A pszichológiai megközelítés pedig magában foglalja ezeket is. A kétféle megközelítés magában rejti azt az azonosságot is, hogy a problémák egyéni megoldási eljárása mindig tartalmazza a logikai gondolatmenetet is, ha a megoldás sikeres.

 

==A problémamegoldási folyamat makrostruktúrája, a gondolkodási fázisok==