„Jacopo Tiepolo” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
20. sor:
A szerencsés diplomáciai találkozó után Jacopo komolyra fordította a háborút a szövetségesek ellen, és a velencei flotta teljes erejével nekitámadt Krétának, majd a dalmát partvidéknek. [[1233]]-ban kezdődött meg a krétai erődök visszafoglalása, és több mint egy év múltán már újra a velenceiek kezén volt az egész sziget. A flotta parancsnoka a dózse gyermeke volt. Az óriási flotta később visszafoglalta [[Zára]] városát és [[Pula|Pulát]] is, hiszen [[1242]]-ben IV. Béla országába betörtek a tatárok, ezért tulajdonképpen harc nélkül sikerült bevenni a dalmát partvidéket. A csata lezárásaképpen Jacopo [[Trau]] városában békét kötött Bélával, amelynek értelmében a velenceiek megtarthatják Zárát és [[Isztria|Isztriát]], ha a [[tatárjárás]] idején nem támadnak meg több magyar tengermelléki kikötőt. <br>
Az Adrián azonban még nem ért véget a háború. A flotta az anconai hajók ellen indított támadást. A velenceiek teljes győzelme újra népszerűvé tette a dózsét a városban, azonban még Jacopo sem merte feloszlatni a felfegyverzett sereget, amíg végre nem hajtotta a Frigyesnek ígért változtatásokat. A politikai reformok a ghibellinek, vagyis a császárpártiak érdekeit javították a városban. Ez volt az ára annak, hogy a német-római seregek ne tiporják el a gazdag kereskedővárost.
A háború lezárása után Jacopo még összesen két külpolitikai ügyet intézett el. Az egyik [[Ferrara]] és Velence viszonya volt, amelyet már hosszú ideje nem rendeztek. A velenceiek által korábban elfoglalt város elfogadta a hűbérességet, de csak azzal a feltétellel, hogy a ferrarai kereskedők előjogai megmaradhatnak a szárazföldi kereskedelemben. A tengeri kereskedelem teljes mértékben a velencei kereskedők joga lehet a városban. Jacopo elfogadta Ferrara javaslatát.<br>
[[1245]]-ben meghalt [[IX. Gergely pápa]], és a [[Vatikán]] meghívta Velence követeit is az új [[pápa (egyházfő)|egyházfő]] megválasztására [[Lyon]]ba. A pápválasztáson csak a Lombard Liga városai és néhány gazdag kereskedőváros volt jelen a kléruson kívül. A zsinaton végül [[IV. Ince pápa|IV. Incét]] tették meg [[Szent Péter]] trónjának örökösévé, aki a császárt azonnal kiközösítette, és felszólította alattvalóit és hűbéreseit, hogy ne tűrjenek meg ilyen urat maguk fölött.
===Belpolitikai rendelkezések===
| |||