„Kendzsucu” változatai közötti eltérés

24 bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
→‎Történet: A japán kifejezéseket kijavítottam. Az első bekezdésből kivettem a "legjelentősebbje" szót, mivel megalapozatlan.
a (Bot: következő hozzáadása: da:Kenjutsu)
(→‎Történet: A japán kifejezéseket kijavítottam. Az első bekezdésből kivettem a "legjelentősebbje" szót, mivel megalapozatlan.)
Japánban a harcászat és a harci technikák oktatásának kezdetét a [[X. század]]ra teszik a kutatók. A kardvívás – japánul kendzsucu – szervezett oktatása is ekkor jelent meg először. Elsősorban a katonák kasztjának tagjai kezdtek el foglalkozni vele, hiszen a leghatásosabb támadások és védekezések ismerete életük megmentését jelentette egy csatamezőn lezajlott összecsapásban.
A gyakorlásokat a legjobb kardvívók vezették, akik saját „titkos” stílusukat, vagy iskoláikat egy arra jellemző névvel illették. Ezek vagy az illető harcos nevét, egy családhoz tartozását, egy régebbi stílus nevének továbbvitelét, vagy vallási kötődést mutattak. Ezek között volt az egyik legrégibb, a mai napig fennmaradt japán kardvívóiskola a Dzsikisin Kage-rjurjú, ami az Edo- (1600-1867) és a Meidzsi-kor (1868-1911) legjelentősebbjeegyik jelentős iskolája volt.
 
A japán kardvívás négy, úgynevezett tradicionális alapokon álló iskolára épült:
*[[Tensin SodenSóden SintoSintó-rjurjú]] Kendzsucu
*[[CsuszoCsúdzsó-rjurjú Kendzsucu]]
*[[Kage-rjurjú Kendzsucu]]
*[[Nen-rjurjú Kendzsucu]]
A kardművészeteket általában két nagy területre osztják: az egyik a Szen-ha Kendzsucu, a karddal való alapvető kiképzésen alapszik, a másik pedig a Rju-ha Kendzsucu, ami a harcvezetés és a katonai stratégia magas magas szintű elsajátítását foglalja magában. A kard egyre többször a japán harcos szimbólumaként jelent meg, és elkezdődött a harcág mestereinek kitanítása, akik túl a harci formákon, ellenfelek ellen is kiálltak. A kendzsucu-iskolákat az eltérő állások és tartások (''kamae'') különböztették meg egymástól, miközben a rjurjú mesterei egyre több technikát és taktikát találtak föl.
A kendzsucu gyakorlása során kezdetben vagy igazi kardot (''ken''t), vagy pedig fából készült gyakorlókardot (''bokutobokutó''t) alkalmaztak. A Maniva Nen rjurjú és a Sinkage rjurjú edzésein [[fukuro sinai]]t alkalmaztak, a sérülések elkerülése érdekében. A [[Dzsikisin Kage-rju Kendzsucu]] az első rjukrjúk egyike volt, amiben 1711 körül a sinaival való gyakorlást mint kötelező tréningmódszert vezették be. Jamada Heizaemon először kezdett kísérletezni egy védőöltözettel ([[bogu]]), ami a fejet és az alkart fedte. Követői összekötötték ezt a védőfelszerelést a [[sinai]] geikoval, a Dzsikisin Kage-rjubanrjúban. Ez az edzésmód jelenti a mai [[kendó]] alapját.
 
== Kendzsucu-stílusok hazánkban ==